tag:blogger.com,1999:blog-50867075206855877632024-03-13T08:54:34.414-07:00Sacejo: kio al kaj en Saci okazasaktualaĵoj de mia vivo, en du lingvoj / hírecskék az életemből, két nyelvenSacihttp://www.blogger.com/profile/15783574829172808973noreply@blogger.comBlogger24125tag:blogger.com,1999:blog-5086707520685587763.post-58481325700805287972017-12-04T05:23:00.000-08:002017-12-04T05:23:41.899-08:00Erre nem voltam felkészülve<div class="MsoNormal">
Persze tudtam, hogy nehéz családi háttérből jön, hogy
bántalmazták (fizikailag biztos, a többit meg nem tudni), hogy korábban
megharapott egy-két nevelőt, és hogy elég mélyen ül benne a nőgyűlölet. És
igen, egyszer már hozzám vágott egy széket (szerencsére semmi bajom nem lett),
ilyen „kis” intermezzók már nem leptek meg. Azt is tudtam és tapasztaltam, hogy
nem igazán fér hozzá a saját érzéseihez, hogy nem tudná megmondani, mitől olyan
zaklatott éppen – és ezért általában nem is kommunikálja az ilyesmit, neked
kell észrevenni. De azt is tudtam, hogy alapvetően kedvel, voltak már eredmények
és előrelépések (még ha nem is tartósak). És azt hittem – és éltek meg vele –,
hogy ha az ember hagy neki elég mozgásteret, akkor ki tud lépni az ilyen
feszült helyzetekből, ha nem is időben. És nem hittem volna, hogy idáig fajul a
helyzet.</div>
<div class="MsoNormal">
</div>
<a name='more'></a><br />
<div class="MsoNormal">
Volt sok nehezítő körülmény, és talán abból, hogy jött,
aztán ment is anélkül, hogy bejött volna a terembe, már sejthettem volna, hogy mindenkinek
jobb, ha ma nem jön iskolába. De mivel az előző napokban is alig láttam,
örültem neki, hogy mégis benéz hozzánk, még ha nem is marad sokáig, és utána szóltam.
Talán hiba volt. Mindenesetre megtettem, és aztán bejött, és nem volt köszönet
benne – akkor már egyértelmű volt nekem is, hogy valamiért nagyon feszült, időnként
kicsit túl lelkesen piszkálta a kisebbik fiút… Így aztán megkönnyebbültem,
amikor beáll egy lazább beszélgetés, és nem igazán zavart, hogy nem haladunk az
adventi naptárral, amit aznapra terveztem. Aztán egyszer csak elszabadultak az
indulatok: ráült a kisebbik társára, amit nem akartam hagyni (tekintve, hogy
kb. kétszer akkora, és mindig nehéz meglátni a határt, hogy az ilyesmi meddig
vicces még a másiknak). Szóval megragadtam a karját és lerángattam róla, és
akkor megütött. Ököllel az arcomba.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Ráordítottam, hogy most lépjen le, és a kicsivel a szoba
távolabbi sarkába húzódtam. A telefonom botor módon a széken feküdt (kivettem a
zsebemből, amikor még nyugisan barkácsoltunk, mert kényelmetlen volt ülni
rajta). Ő leült a mobilom mellé; mondta, hogy most eszembe se jusson közelíteni
hozzá, és aztán elmosolyodott: „Na, még egy kört? Miért nem?” Talán ez volt a
legborzalmasabb: látni, hogy mennyire élvezi a helyzetet és a hatalmát. A
kisebbik fiúnak talán több lélekjelenléte volt akkor, mint nekem, és sikeresen
kimentette magát a szituációból: nyíltan rákérdezett, hogy kimehet-e, és magára
zárhatja-e a szobája ajtaját. Kicsit meglepődtem, de örültem neki, hogy ez
simán ment. Ez után viszont kettesben maradtam a másik sráccal, aki kicsit
magasabb és biztosan erősebb, mint én. Az ajtó hozzá volt közelebb, a telefonom
is, és azt is tudtam, hogy nem tudom megvédeni magam. Az egyetlen esélynek az
tűnt, hogy nyugalmat erőltetek magamra – vagy talán nem is volt annyira
erőltetett, mert nem hittem, hogy megint behúz nekem – de megtette. Egészen
közel jött, egy szót se szólt, csak újra. És aztán kalap, kabát, balra el. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Nem értem, hogy akkor miért tudta abbahagyni, és az első
ütés után most miért nem. Talán, mert másodszorra tényleg megsérültem és
vérzett a szám? Vagy mert már „kellőképpen” kiélte az agressziót? És tulajdonképpen
miért is reagált most így? Nehéz időszaka van most (meg már régóta), ez nem
kérdés, és van egy olyan sejtésem is, hogy az utóbbi időben neheztelt rám (ha
jól tippelek, még meg is értem), de az összkép még így sem tűnik arányosnak
azzal, amit tett. Vagy talán az ő világában arányos, csak sose fogom megtudni,
hogy ő pontosan hogyan is élte meg ezt a helyzetet.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Igazából nem tudom, mi értelme ezt most leírni, mert már
eleget és elég sok emberrel beszéltem erről ahhoz, hogy nagyjából megint jól
legyek. Meg az is segít, hogy eltelt pár nap. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
De talán kicsit tanulságos: <o:p></o:p></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpFirst" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
</div>
<ul>
<li><span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-variant-numeric: normal; line-height: normal;"> </span><span style="text-indent: -18pt;">tessék önvédelmet tanulni, mielőtt az ember
belevág a tanításba (legalább is ha ennyire és így sérült gyerekekről van szó),</span></li>
<li><span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-variant-numeric: normal; line-height: normal;"> </span><span style="text-indent: -18pt;">többet kell beszélni a kollegákkal (miért nem
szólt senki, hogy előző nap váratlan rokoni látogatás volt?),</span></li>
<li><span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-variant-numeric: normal; line-height: normal;"> </span><span style="text-indent: -18pt;">inkább ráhagyni a gyerekre, hogy lelépjen, végül
is ő tudja jobban, hogy milyen állapotban van, még ha erről nem is tud vagy
akar beszélni</span></li>
<li><span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-variant-numeric: normal; line-height: normal;"> </span><span style="text-indent: -18pt;">a telefon csak akkor hasznos, ha kéznél, és az
ajtóról se feledkezzünk meg.</span></li>
</ul>
<!--[if !supportLists]--><o:p></o:p><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<o:p></o:p></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<o:p></o:p></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpLast" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<o:p></o:p></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpLast" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<br /></div>
<br />
<div class="MsoNormal">
A fenti történet azt is jelenti, hogy a diákjaim száma ezzel
egyre csökkent (szóval most már igazán magántanárnak érezhetem magam). Ez
egyrészt azért megnyugtató – mikor ma véletlen összefutottunk az úton, a
kanyarban, érzetem, hogy hevesebben ver a szívem, és hogy egy darabig biztos
nem akarok vele még így sem „kettesben” találkozni. (Megkönnyebbültem, mikor
feltűnt mögötte a nevelő. Azt hiszem, neki is stresszes volt a viszontlátás,
mert visszaköszönnie sem sikerült.) Hogy később hogyan fogok érzeni ezzel kapcsolatban,
azt nem tudom, de valahogy nem tűnik igazi megoldásnak, hogy ezentúl sose
dolgozzunk együtt. Ha esetleg azt gondolja, hogy róla mindig lemondanak, akkor ezzel
valószínűleg csak megerősítenénk ezt a benyomását.<o:p></o:p></div>
Sacihttp://www.blogger.com/profile/15783574829172808973noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5086707520685587763.post-58348507245459857362017-11-25T14:20:00.000-08:002017-12-04T05:20:35.768-08:00Mindennapok (hu)Nagyon rég nem jelentkeztem, több okból... Egyrészt idén elég gyakran beszélek a barátaimmal és a családommal, mert most sokkal jobban hiányoznak. Így kicsit feleslegesnek tűnt rendszeresen írni. A "célközönség" többsége úgyis tud rólam ezt-azt. Másrészt meg nehéz rávenni magam, hogy leüljek és még írjak is arról, amiről egy ideje egyébként rendszeresen írok magamnak.<br />
<br />
Most mégis úgy érzem, hogy szükségem van erre a kis nyilvánosságra, <br />
<a name='more'></a>mert nagyon kevés visszajelzést kapok a munkámra. A nagy tanári szabadságom velejárója, hogy senki sem nézi "felülről", mit is csinálok. Rajtam kívül csak a diákok vannak ott, akiktől kevés egyértelmű válasz van, annak is a nagyon nagy része negatív. És bár tudom, hogy sokszor ezt nem szabad komolyan venni, mert adott esetben két órával később simán elkunyiznák azt, amit előtte leszóltak és nem akartak összebarkácsolni... Azért nehéz így.<br />
<br />
A pozitív visszajelzések véletlenszerűen találnak meg más felnőttektől, akiknek mesélek vagy akik a tanítványaimmal dolgoznak. Ha pl. az egyik kísérlet annyira lelkesíti valamelyik srácot, hogy aznap megmutatja a nevelőjének. És van is mire büszkének lennem ilyen téren, azt hiszem, mert sok klassz dolgot csinálok-csinálunk:<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiWj23rfhEu5R1SeWyQtKALyqUGdj-tBgNS2qc_3vwashyi9l3DKR64IlqXewTX15vpNNUAS_A5sa2GQIDhiMpEyGdl7IBpMz3Le0n2QZLlzEs7XkZ8Jc4rT6TU3zKwTIytsCjuDcZSj80/s1600/TimeLine_mittelalter.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="900" data-original-width="1600" height="179" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiWj23rfhEu5R1SeWyQtKALyqUGdj-tBgNS2qc_3vwashyi9l3DKR64IlqXewTX15vpNNUAS_A5sa2GQIDhiMpEyGdl7IBpMz3Le0n2QZLlzEs7XkZ8Jc4rT6TU3zKwTIytsCjuDcZSj80/s320/TimeLine_mittelalter.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">TimeLine - a kártyajáték eská verziója középkori találmányokkal, a középkor-epochánkhoz.</td></tr>
</tbody></table>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiOKxxI_m-mDDDZIf_4O_E04j-I_gzHa6HwPY97m8dNmbn3RAmZjx57s7_5-s07ltwSfgFIyph487PWBU4-GzG59T8XItCgXofUS636Jafwven_HuBxxZXV1r8upzyg4U0SEV4AzS4lioQ/s1600/IMG_20171114_215307.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="900" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiOKxxI_m-mDDDZIf_4O_E04j-I_gzHa6HwPY97m8dNmbn3RAmZjx57s7_5-s07ltwSfgFIyph487PWBU4-GzG59T8XItCgXofUS636Jafwven_HuBxxZXV1r8upzyg4U0SEV4AzS4lioQ/s320/IMG_20171114_215307.jpg" width="179" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Fapados barométer (légnyomásmérő) az időjárás-epochához - és tényleg működik!</td></tr>
</tbody></table>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh9jzSTe9G1alKNjmTJALresczHAANsUgCNWalx-Wxgo_Nldgd-vCbjIjyottVGegSAEOBvZjFEB8P5l4i8iKp3UeI8iA5OjT02-NwHWjcRqojAMya47d4VvrCrc5zs7QAqQVIp750jaeY/s1600/lobkarten+%25282%2529.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="900" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh9jzSTe9G1alKNjmTJALresczHAANsUgCNWalx-Wxgo_Nldgd-vCbjIjyottVGegSAEOBvZjFEB8P5l4i8iKp3UeI8iA5OjT02-NwHWjcRqojAMya47d4VvrCrc5zs7QAqQVIp750jaeY/s320/lobkarten+%25282%2529.jpg" width="179" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Heti személyes dicséretkártyák.</td></tr>
</tbody></table>
Mégis, sokszor elbizonytalanodom, hogy jól csinálom-e a dolgom, és mi is a dolgom egyáltalán. Nem készítek semmiféle vizsgára, dolgozatra, továbbtanulásra. Nem tudom pontosan, honnan indulunk, hogy mit is tanultak a gyerekek eddig: mert bár egy darabig jártak állami iskolába, de elég össze-vissza.<br />
<br />
Mivel nincs semmiféle kontroll vagy feltétlen elérendő cél, elég hamar rátanultam, hogy rövidebb távra tervezzek - az új témakör előtt persze kutakodom és gyűjtöm az ötleteket, kicsit össze is rendezem... De a tényleges részletes munkát szinte mindig előző napra hagyom... pedig tudom, hogy így könnyen visszanyal a fagyi: kifogy a tinta a nyomtatóból, mikor már nincs idő kicserélni, esetleg kicsit elalszom (ez nemrég - három hónapja most először - tényleg megtörtént), és nem tudom reggel befejezni a munkát, stb.<br />
<br />
A legjobb valószínűleg az lenne, ha minden epochához lennének valamilyen indikátoraim, elérendő célok, amiket ki lehet pipálni. Aminek a kipipálása azt jelentené, hogy elégedett lehetek a saját munkámmal. Bár őszintén szólva fogalmam sincs, bármi indikálja-e, hogy jól végzem a munkám. Időnként fülön csípek egy-két kisebb-nagyobb fejlődési momentumot, például hogy X-nek sikerült senkit sem megérinteni (böködnie, fogdosnia, stb.), aki ebből amúgy nem kért volna. Vagy hogy Y most már egy hete nem kurvázott le, most már csak "buta tehén" vagyok a rossz pillanatokban. Vagy hogy X megköszönte, hogy jó étvágyat kívántam neki - amin annyira meglepődtem, hogy nevetnem kellett, ő meg nem értette, hogy hirtelen mi ütött belém. De az általános szabály mégis csak az "1 lépés előre, 2 hátra". Legalábbis az utsó időben ez a benyomásom.<br />
<br />
A másik, ami egy jó önellenőrző rendszer kigondolásához kéne: idő - amit nehezen szánok ilyesmire. Főleg, hogy nincsenek teljes hétvégéim, mert szombat délelőtt a konyhában dolgozom. Ezt nagyon szeretem csinálni, és a szombat az egyetlen délelőtt, amikor szóba jöhet, így viszont csak heti másfél szabad napom van. Még az őszi szünetben is dolgoztam, és nem is gondoltam bele, hogy ez "tanáréknál" nem szokás. Igaz, csak 3/4 részt vagyok itt tanári minőségemben, mégis: így három hónap után nagyon érzem, hogy igazi tanítási szünetre van szükségem, ahol nevelőként se kell gyerekeket pesztrálnom, és egyáltalán: amikor van elég szabadidőm pl. pedagógiai inspirációt keresni. Tervben volt őszre is, és mégsem lett belőle semmi hosszabb olvasmány. És az a vicc, hogy mindezzel együtt nem sokkal dolgozom többet, mint az átlagos 40 óra, amiből a tanítás csak heti 20, és annak egy jó része sem tanítás a szorosan vett értelemben. Az itten átlagos munkaidőhöz képest pedig sehol se vagyok - de ez jól is van így, mert a legtöbben tényleg éjjel-nappal dolgoznak.<br />
<br />
Mégis, ennyi munka is eléggé lefáraszt: amikor vége, már arra is nehéz rávennem magam, hogy a következő napra készüljek. Ilyenkor néha mégis örülök annak, ha előző nap csak a fele vagy annyi se sikerült a tervezettnek, mert akkor kicsit tovább kihúzom azzal, ami már van.<br />
<br />
A pedagógiai vagy bármiféle visszajelzés egyébként annyira hiányzik, hogy a héten iszonyú részletes és élénk álmom volt arról. hogy hazalátogatok, és a budapesti utolsó óráimat egy random gimiben töltöm óralátogatással. Mert itt nincs senki hús-vér tanár, akitől élőben és "bevetés közben" leshetném el a csíziót. Ezt csak az tetézi, hogy annyi idő óta ez a kérdés vett rá újra a blogolásra, hogy össze-vissza írkálok a tapasztalataimról. Miközben tudom, hogy persze ettől se kaphatom meg, ami igazán kéne, mert ez az írásos beszámoló még annál is áttételesebb, mint amikor itt igazából mesélek valakinek arról, hogy mi történt aznap az "iskolában". Pedig már az ilyen beszámolókra kapható reakciót is kevesellem...<br />
<br />Sacihttp://www.blogger.com/profile/15783574829172808973noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-5086707520685587763.post-22629070849339210582017-09-30T14:21:00.000-07:002017-09-30T14:21:08.989-07:00Scheiße passiert, avagy: lesz még rosszabb! (lett) (hu)Egyszer fent, egyszer lent, de itt és mostanában inkább lent. Kis betekintő a tanítással kapcsolatos kihívásokba.<br />
<br />
<a name='more'></a>Amikor eldöntöttem, hogy jövök és tanítok itt, tudtam, hogy nem lesz könnyű. Az egyik tanítványomat már ismertem korábbról, láttam már tombolni, tudtam, hogy ADHD-s, és azt is, hogy a szülei drogoztak (az anyja már a terhesség alatt és máig). A kisfiú 11 éves, de korábban volt, hogy öt különféle gyógyszert szedett - most már "csak" kettőt.<br />
<br />
A másik, három évvel idősebb fiút korábban csak látásból ismertem, de hamar kiderült, hogy neki sincs könnyű háttere. A család finoman szólva nem támogatja a helyi nevelők munkáját, bár a "javítsátok meg a fiunkat, aztán adjátok vissza" hozzáállásnak nyilvánvalóan semmi alapja. A gyerekkorban elszenvedett fizikai erőszak (és társai?) után nem hiszem, hogy valaha visszakapnák a fiút (szerencsére).<br />
<br />
A más nevelőktől hallott történetek ellenére meglepő és megrázó volt, mikor először extrémebb magatartással találkoztam a fiúknál. Az már nem lepett meg, hogy az egyikük nem tud vagy nem akar határokat tartani (legfeltűnőbben mások személyes terét sérti meg állandóan). Ahhoz is hamar hozzászoktam, hogy gyakran próbálnak bosszantani és sértegetni (lehet, hogy minden másnap lekurváznak, elsősorban a kisebbik). De az tényleg váratlanul ért, amikor pár percre magukra hagytam őket a nasiszünetben, és mire visszatértem, a nagyobbik vigyorogva jött elém ("X már ordít, most bosszantalak kicsit téged is"), a kicsi pedig sír, és kijelenti, hogy soha többé nem akar Y-nal iskolába járni. Mint utólag kiderült, a nagyobbik fiú ráült a lábára, és nem szállt le róla, hiába mondta neki a kicsi, hogy fáj. Azt hittem, hogy talán azért történt ez, mert a nagyobbik nem értette (a jelentőségét), hogy fájdalmat okoz a másiknak... de sajnos arról volt szó, hogy tudta - és élvezte. Persze nem csoda, tudva, honnan jön, mégis nehéz látni azt a közönyt és vidámságot, amivel reagált, mikor a történtek után megpróbáltam megtudni tőle, mit is csinált, miért, és megértetni vele, hogy mi ezzel a probléma.<br />
<br />
A történethez hozzá tartozik, hogy az új epochával bevezettem egy pontrendszert is, ami minden nap jutalmazza mások testhatárainak a tiszteletben tartását ("senkit sem megérinteni, aki ezt nem akarja") - és másfél hét után az említett srác eljutott egy olyan napig, amikor kipipálhatta ezt a rubrikát (vagy négy órát töltött el kettőnk társaságában "nemkívánt érintések", böködés, stb. nélkül). Ez hatalmas eredmény, amire igazán büszke lehet. És azt hiszem, azt is mutatja, hogy tényleg igyekszik megfelelni az elvárásoknak, bármennyire nehezére is esnek.<br />
<br />
A kisebbik fiúval a héten volt a legnehezebb napom, ami a napi rutin megtörésével indult (elfelejtettél felkelteni). A reggelek amúgy is nehezek, de így és a családtagok hétvégi látogatása (az utánuk maradt "honvágy") után már tulajdonképpen számíthattam volna rá, hogy semmi se klappol majd. A "húzzál el" rutinköszönést egy reggeli-baleset követte (kiborult a tej, amitől - állítólag - nedves lett a reggeli gyógyszer a dobozban), ez persze már elég ok volt a kidobására - és a következő tablettáéra is. A harmadikat végre sikerült belediktálni a gyerekbe, némi gumicsizma-dobálás után. De ezzel még nem volt vége: egy ponton előkerültek a szokásos kicsi, de azért egész használható konyhakések, amikkel már nem is emlékszem, miért próbált meg megfenyegetni a kissrác. A jelenet valószínűleg ijesztőbben hangzik, mint amilyen volt - hiszen ismerem valamennyire, tudom, hogy egyébként még kedvel is, és valahogy biztos voltam benne, hogy csak a szája nagy. Mégis, miközben a hidegvérem már nagyon könnyen megőrzöm ezekben a helyzetekben, valójában nagy bennem a bizonytalanság, hogy helyesen reagálok-e. És a szomorúság vagy tehetetlenség, azt hiszem: hogy lehet, hogy egy 11 éves kis "tökmag", aki máskor olyan barátságos, kedves és még nagyon empatikus meg önreflexív is tud lenni, így viselkedik velem?<br />
<br />
Pár nappal később sikerült kierőltetnem egy beszélgetést, amiből legalább valamennyire kibújt a szög a zsákból. Az említett kis tanítványom, akivel egy éve már megismerkedtem és aki akkor sokszor barátként kezelt, most azt mondta, hogy megváltoztam. Ami nyilván igaz, csak azt hiszem, hogy ő ezt nem láthatja. Amiről ő beszél (hogy szigorúbb vagyok), az inkább az új helyzet és (tanár)szerep velejárója: hiszen a korábban együtt töltött időnk egyszerűen szabadidő volt, ahol asszisztáltam ill. támogattam abban, amihez épp kedve volt. Most viszont van néhány közös szabályunk, ott az istálló, az epocha és az angolórák. Ez sokkal több betartandó határ, még ha szerintem elég rugalmasan is kezelem őket. Nekem gyakran inkább az az érzésem és kérdésem magamhoz, hogy elég szigorú, egyértelmű és következetes vagyok-e. Mindenesetre az őszi szünet fő kérdése a továbbiakkal kapcsolatban biztos az, hogy hogyan tovább a kisebbik fiúval, hogyan nyerhetném meg a bizalmát és együttműködését. Kíváncsian és reménykedve várom hát a holnapi beszélgetést a fő nevelőjével - hátha ez segít.<br />
<br />
Persze az is hasznos volt, hogy kölcsönkaptam és elolvastam egy pepszi*-füzetet a kötődési zavarokkal küzdő gyerekekről-kamaszokról. Most kicsit jobban értem, hogy mennyire nehéz lehet nekik megbízni másokban, a felnőttekben. És hát lássuk be, nem is rég óta dolgozunk együtt. Talán csak ki kell várni, hogy véget érjen a "tesztelésem". A fejleményekről majd később, ha már látszanak.<br />
<br />
Addig is: a két hetes őszi szünetben a következő epocha tervezésén kívül egy kis neveléselméleti szakirodalom van tervben, mert úgy érzem: némi inspirációra és alternatív attitűdre van szükségem. Igyekszem most is: a pontrendszer többé-kevésbé motiválónak bizonyult, a heti személyes pozitívvisszajelzés-kártyák pedig biztosan maradnak. Mégis, nem vagyok biztos benne, hogy ez elég, hogy én a jelenlegi pedagógiai tudásommal és tapasztalatommal "elég jó" vagyok.<br />
<br />
Szóval akinek van ötlete, akár pszichós muníciója, amit jó szívvel ajánlana ehhez a helyzethez és srácokhoz, az ne fogja vissza magát! Köszi! <3<br />
<br />
* pedagógiai-pszichológiaiSacihttp://www.blogger.com/profile/15783574829172808973noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-5086707520685587763.post-57976052887836753032017-09-02T08:41:00.001-07:002017-12-04T05:20:57.047-08:00A dolgok állásáról (hu) / Tiel la mondo iras (eo)<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj4pQKgMTuK5YhgEsF83fd8xIu9blg4JhkLMJYvBRx7ixiDolWid7TQVPQqe_lePul1nG5cpR6aZq_GGfwkWuyK-pGWuLfXZ4HZ0iIXauHszKZqL-FFLKjP1C8bFZZjtHs6Ayrf3QwO2Bg/s1600/erste+schulwoche_timy-runde+%25282%2529.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1196" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj4pQKgMTuK5YhgEsF83fd8xIu9blg4JhkLMJYvBRx7ixiDolWid7TQVPQqe_lePul1nG5cpR6aZq_GGfwkWuyK-pGWuLfXZ4HZ0iIXauHszKZqL-FFLKjP1C8bFZZjtHs6Ayrf3QwO2Bg/s200/erste+schulwoche_timy-runde+%25282%2529.jpg" width="149" /></a>Arról, hogy...<br />
- a dolgok nem egészen olyanok, mint voltak - és mint ahogy azt elképzeltem ("és már azt sem bánom / hogy nincsen semmi úgy / ahogy elképzeltem");<br />
- ezek a gyerekek nem olyanok, és ezért az "iskola" sem;<br />
- miként is érint mindez meg az ittlét engem.<br />
<br />
<span style="color: #38761d;"><b>Pri tio, ke...</b></span><br />
<span style="color: #38761d;"><b>- la aferoj ne tute tiel aspektas, kiel antaŭe - kaj kiel mi imagis ilin;</b></span><br />
<span style="color: #38761d;"><b>- tiuj infanoj estas malsamaj, do ankaŭ la "lernejo";</b></span><br />
<span style="color: #38761d;"><b>- kiel min tuŝas tio ĉio kaj la loĝado en Sammatz. </b></span><br />
<br />
<br />
<a name='more'></a><b style="color: #38761d;">(eo sube)</b><br />
<b style="color: #38761d;"><br /></b>
Amikor a héten egy kedves barátom arról kérdezett, milyen a suli, valami olyat válaszoltam neki, hogy <b>a rendes iskola még nem kezdődött el, de olyan tulajdonképp nem is lesz</b>. És ez tényleg valahogy így van.<br />
<br />
<b>A gyerekek, akikkel tanulok,*</b> már egy ideje nem járnak iskolába. Azért nem, mert olyan családi háttér és tapasztalatok vannak mögöttük, ami nem épp az érzelmi stabilitás irányába terelte őket. Ugyanaz a tizenegy éves kisfiú, aki egyik nap azt kérdezte: "Ugye, csak azért dolgozol itt, mert én itt vagyok?", másnap simán perverznek titulál, amikor megfogod a vállát, hogy megakadályozz egy valószínű verekedést. Aki az egyik pillanatban lelkesen püföli egy társát, az tíz perccel később nyugodtan be tud számolni róla, hogy azért csinálta, mert sok a stressz, mert a következő nap hazautazik, és az ilyesmi nála normális, nem tudsz ellene tenni. [a valósággal való egyezés nem véletlen]<br />
<br />
És mindezek után mégsem tudok haragudni vagy feldühödni, mert azért ezt már tapasztaltam korábban is, ha nem is ilyen dózisban, és tudom, hogy mi szól belőle nekem - és mi nem. Inkább szomorú ez, mint bármi más - csak a reménykedés marad, hogy idővel azért javul majd a helyzet, és hogy ehhez a jelenlétemmel, törődésemmel, a személyiségemmel én is hozzá tudok járulni. Ennek a reménynek pedig azért van alapja: a tanított srácok egyikét ismertem egy évvel korábbról, és rögtön az új "első benyomásom" az volt, hogy "váó, mennyivel nyugodtabb és kiegyensúlyozottabb, mi történt?!" Ha nem is értek itt mindennel egyet, azt látom, hogy ez a hely és a nevelők jót tesznek a gyerekeknek.<br />
<br />
<b>Visszatérve a tanítási helyzethez:</b> szóval ebből kell kiindulni. Meg abból, hogy már régóta nem járnak iskolába, és nem szeretik. És nehezen olvasnak, írni pedig épp most (megint) tanulnak. Szerencsére ez utóbbiért (és a matekért) nem én vagyok a felelős: hetente háromszor jön egy tanítónő egy közeli állami suliból, aki 45 percet foglalkozik velük, külön-külön.<br />
<br />
A délelőttök többi részében viszont rajtam meg a diákokon múlik, hogy mit csinálunk. Eddig elég laza napok voltak: játék, egy kis munka az istállóban, séta az egyik helyi kutyájával, tízórai, meg némi "iskola": egy kis angol ismétlét, festés. Ez utóbbi nekem is nagyon izgalmas, új tapasztalat: vízfesték vizes lapra. A terv az, hogy ezzel az első epochával** egy kicsit a saját érzéseikhez is közelebb kerülnek a srácok, ill. ahhoz, hogy mi is a szerepe a színeknek, formáknak, a vonalvezetésnek.<br />
<br />
<b>Azt hiszem, ennyi elég a suliról </b>ahhoz, hogy látható legyen: azért lesz itt kihívás bőven, és a felkészüléssel töltött órák száma biztos meghaladja majd a munkaidőmből ráfordítható (heti 10 órás) keretet. A részletekről majd úgyis beszámolok később, ahogy alakulnak a keretek.<br />
<br />
<b>Amit még úgy egyébként csinálok: </b>szombatonként a kisüzemi konyhában, heti két nap pedig még három órát a kertben dolgozom. (Elvileg. A héten a kert helyett a pékségbe meg az istállókhoz osztottak, de egyiket se bántam.) És persze élek: esti futások az Elbához és vissza, rajzolok, olvasok...<br />
<br />
<b>És "együttlakom": saját szobában, de két kisiskolás gyerekkel, öt kamasszal</b> meg egy felnőttel egy fedél alatt. Ami nagyon érdekes, új tapasztalat. Már önmagában is (milyen kényelmes ennyi gyerekkel megismerkedni anélkül, hogy tanár vagy nevelő vagy szülő lennék! :P), de hát persze azért is, mert ők se a könnyű gyerekkoruk miatt kerültek ide. Amiből valahogy az következik, hogy sok a kiabálás: a nevelők velük és fordítva, a gyerekek egymás között, és néha repül a berendezés... Ehhez egyáltalán nem vagyok hozzászokva, én az a típus vagyok, akinek szó szerint meg kellett tanulnia (meg kellett tanítania magának), hogyan lehet a kiabálással csökkenteni a belső feszültséget. De mással kiabálni, az megint egy másik dolog, amire (még?) nem igazán vagyok képes, és nem is szeretném megtanulni.<br />
<br />
Az én válaszom erre a helyzetre (a saját tehetetlenségérzetemre) az volt, hogy bekéredzkedtem az e heti Kummerkiste ["bánatláda"] nevezetű esti beszélgetőkörbe, és röviden elmontam a nagyobb kamaszoknak meg a fő nevelőknek, akik ilyenkor jelen vannak, hogy hogyan érint engem mindez. Eléggé zavarban voltam, és kicsit nevetségesnek éreztem a felajánlott segítséget ("nem tudom, hogy tudok-e bárhogy segíteni, de elég jó hallgatóság vagyok"), de a dolog működni tűnt. A srácok és lányok nemcsak megtapsoltak, hanem utána rám is szóltak, mikor felálltam, hogy maradjak még - vagyis nyugodtan hallgassam meg az ő problémáikat is. Ezt nagyon nagy megtiszteltetés és sok bizalom számomra, nagyon jól esik. :) ***<br />
<br />
<br />
* Ezt a legkomolyabban mondom, ebben most teljesen egyet értek most Rudolf Steinerrel, a Waldorf-ped atyjával: ha jó az oktatás, akkor a tanár tanulja a legtöbbet. Legalábbis az esetemben ez biztos igaz, hiszen olyan tárgyakat tanítok, amikhez nem nagyon értek. És bár ez azért vet fel bennem szakmai kérdéseket, azt is látom, hogy mennyire fontos a személyes kapcsolat ezeknek a srácoknak... és látom, hogy tudunk kapcsolódni egymáshoz. Ha az iskola célja, hogy a lehető legkevesebbet ártson, akkor elég jó úton vagyunk, azt hiszem.<br />
<br />
** A Waldorf-iskolákban (is) szokásos tanítási egység: néhány hétig tartó tantárgy, ami intenzív elmélyülést tesz lehetővé. Az epochák általában egy két órás délelőtti blokkot jelentenek, más tárgyak at pedig, mint pl. az idegen nyelvet, a szokásos 45 perces órarendi keretben tanítanak.<br />
<br />
*** Éljen az EMK! (erőszakmentes kommunikáció, ismerkedés vele pl. <a href="https://www.youtube.com/watch?v=g8dDDtjrrow">itt</a>)<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
ooooooo</div>
<br />
<span style="color: #38761d;">Kiam kara amiko ĉi-semajne demandis min, kielas la lernejo, mi respondis ion kiel "<b>la kutima lernado ankoraŭ ne komenciĝis, sed fakte ĝi neniam komenciĝos".</b> Kaj tio estas vere iel tiel.</span><br />
<span style="color: #38761d;"><br /></span>
<span style="color: #38761d;">La infanoj, kun kiuj mi lernas,* jam de kelka tempo ne vizitas lernejon. Tial ne, ĉar ilia familio kaj vivsperton ne vere subtenas, ke oni iĝu emocie stabila. La sama, dekunu jara knabeto, kiu iun tagon demandis min: "mi laboras ĉi tie nur pro mi, ĉu?", la sekvan tagon senprobleme nomas min perversa, ĉar mi tuŝis lian ŝultron por eviti verŝajnan batalon inter la du lernantoj. La knabo, kiu en iu momento entuziasme batas sian samaĝulon, post dek minutoj trankvile povas klarigi al vi, ke li iĝis agresema pro la tro da streĉo, kiun kaŭzas lia sekvonttaga rehejmiĝo, kaj tio estas ĉe li normala, vi ne povas agi iel ajn kontraŭ ĝi. [la simileco al la realaj okazaĵoj ne hazardas]</span><br />
<span style="color: #38761d;"><br /></span>
<span style="color: #38761d;">Kaj malgraŭ ĉio ĉi mi ne vere kapablas koleri kontraŭ ili, ĉar mi jam iom spertis tiaĵojn, eĉ se je malplia semajna kvanto, kaj mi konscias pri tio, kio el la okazaĵoj koncernas min - kaj kio temas pri io tute alia. La afero estas pleje malĝoj(ig)a, ol io alia - restas nur la esperado, ke la situacio iam iom pliboniĝos, kaj ke mi povas per mia ĉeesto, zorgemo kaj personeco iom helpi tiun ŝanĝon. Tiu espero havas ian bazon: unu el miaj du lernantoj mi jam konis iom, el mia volontula tempo, kaj tuj re-vidante lin mia nova "unua impreso" estis: vao, kiom pli trankvila kaj pli bone ekvilibrita li ŝajnas, kio okazis?!" Eĉ se mi ne konsentas pri ĉio en la infanhejmo, mi vidas, ke tiu loko kaj la kunlaborantoj bonan efikon havas al la infanoj.</span><br />
<span style="color: #38761d;"><br /></span>
<span style="color: #38761d;"><b>Revenante al la lerneja situacio:</b> do je tiu bazo oni kalkulu. Kaj je tio, ke la infanoj jam de longa tempo ne vizitis lernejon, kaj tute ne ŝatas ĝin. Kaj ili malfacile legas, la skribadon ili estas nun (re)lernantaj. Feliĉe pri tiu ĉi lasta (kaj pri kalkulado) ne mi respondecas: ĉiusemajne tri foje venas instruistino el proksima ŝtata lernejo, kiu po 45 minutojn okupiĝas pri ili.</span><br />
<span style="color: #38761d;"><br /></span>
<span style="color: #38761d;">Tamen tio, kio okazu en la resto de la antaŭtagmezoj, dependas de mi kaj la lernantoj. Ĝis nun niaj tagoj estis sufiĉe malstreĉaj: ludoj, iom da laboro ĉe la ĉevaloj, promeno kun hundo de iu lokulo, manĝeto, kaj iom da "lernejo": eta ripeto de anglaĵoj, pentrado. Ĉi-lasta estis ankaŭ por mi tre interesa, nova sperto: akvofarboj sur akvan paperon. La plano estas, ke per tiu ĉi unua epoĥo** la knaboj alproksimiĝos iom ankaŭ al siaj sentoj, kaj al kompreno de tio, kiuin rolon la koloroj, formoj kaj linioj havas.</span><br />
<span style="color: #38761d;"><br /></span>
<span style="color: #38761d;">Mi kredas, ke tio sufiĉas pri la lernejo por vidigi: estas multaj defioj antaŭ mi, kaj la tempo pasigota per prepariĝo certe superos tiujn laborhorojn (po 10 semajne), kiujn mi por tiu celo havas. Pri pliaj detaloj mi skribu, kiam ili jam pli klaros.</span><br />
<span style="color: #38761d;"><br /></span>
<span style="color: #38761d;"><b>Kion mi ankoraŭ faras:</b> ĉiu sabate mi laboras en kuirejo (kuirante por ĉiuj: ĉ. 100 personoj), plus du posttagmeze po tri horojn mi pasigas per ĝardenaj laboroj. (Teorie. Ĉi-semajne anstataŭ ĝardeno mi laboris en la bakejo kaj ĉe la bestoj, sed neniun ŝanĝon mi kontraŭis.) Kaj kompreneble mi klopodas vivi: vesperaj kuradoj al la Elbo kaj reen, desegnado, legado...</span><br />
<span style="color: #38761d;"><br /></span>
<span style="color: #38761d;"><b>Kaj kunvivado: en propra ĉambro, sed en etaĝo kun du bazlernejaj infanoj, kvin adoleskuloj </b>kaj unu plenkreskulo. Kio estas tre interesa, nova sperto. Jam mem tiu situacio (kiom komforta estas konatiĝi kun tiom da infanoj sen esti instruisto, prizorganto aŭ gepatro! :P), sed kompreneble ankaŭ tial, ĉar nek tiuj infanoj ekloĝis ĉi tie pro sia facilaj infanjaroj. Tio rezultas, ke oftas la kriado: prizorgantoj al infanoj kaj inverse, la infanoj inter si, kaj foje mebloj flugas tra la ejo... Mi tute ne kutimas je tio, mi estas tiu persono, kiu laŭvorte devis lerni (instrui al si mem), kiel eblas per kriado malpliigi la internan streĉon. Sed krii al alia homo, tio estas alia afero, kion mi (ankoraŭ?) ne vere kapablas, kaj mi eĉ ne ŝatus lerni ĝin.</span><br />
<span style="color: #38761d;"><br /></span>
<span style="color: #38761d;">Mia reago al tiu ĉi situaco (al mia propra senhelpeco-sento) estis malsama: mi petis partopreni la Kummerkiste ["malĝojujo"] noman vesperan babilrondon, kaj mallonge mi rakontis al la partoprenantaj adoleskuloj kaj iliaj ĉefaj prizorgantoj, ke kiel mi sentas en tiuj kazoj. Mi estis sufiĉe konfuzita kaj malcerta, kaj mi iom eĉ taksis ridindan mian ofertitan helpon ("mi ne scias, ĉu mi iel ajn povas helpi, sed mi estas sufiĉe bona aŭskultanto"), sed la afero ŝajne funkciis. La geknaboj ne nur aplaŭdis min, sed eĉ invitis resti por la resto, t. e. aŭskulti iliajn problemojn. Tio estas granda fido kaj honoro por mi, mi tre ĝojis pri ĝi. :) ***</span><br />
<br />
<br />
<span style="color: #38761d;"><br /></span>
<span style="color: #38761d;">* Tion la plej sincere mi diras, kaj mi plene konsentas kun Rudolf Steiner, patro de la Waldorf-pedagogio: se la instruado bonas, la instruisto lernas la plej multon. Almenaŭ en mia kazo tio nun certe pravos, ja mi instruas studobjektojn, kies instruadon mi neniam studis. Kaj kvankam tio vekas en mi iom da faka dubo, mi ankaŭ vidas, kiom gravas la persona kontakto por tiuj knaboj... kaj mi vidas, ke ni povas konektiĝi. Se la celo de lernejo estas la kiel eble plej malgranda damaĝ(ig)o, kiam nia vojo ĝustas, mi kredas.</span><br />
<span style="color: #38761d;"><br /></span>
<span style="color: #38761d;">** (interalie) en la Waldorf-lernejo kutima kadro por studobjektoj: daŭras dum kelkaj semajnoj, kio ebligas intensan profundiĝon. La epoĥoj kutime estas du horaj, kaj aliaj studobjektoj, kiel ekz. la fremdaj lingvoj, instruiĝas laŭ la kutima 45 minuta lerneja kadro.</span><br />
<span style="color: #38761d;"><br /></span>
<span style="color: #38761d;">*** vivu la senperforta komunikado! (enkonduko al ĝi ekz. <a href="https://www.youtube.com/watch?v=g8dDDtjrrow">ĉi tie</a>)</span>Sacihttp://www.blogger.com/profile/15783574829172808973noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-5086707520685587763.post-41051448109907638242017-08-23T14:08:00.000-07:002017-12-04T05:22:07.704-08:00Uuund los geht's! 2.0 (eo / hu)<span style="color: #38761d;">Do jen mi denove. Post 19 horoj da trajna vojaĝo mi re-alvenis al la farmo, kie mi volontulis dum la lasta aŭtuno (3 monatoj), kaj kie mi nun estas kunlaboranto, ĉefe kiel instruisto de momente 2 infanoj.</span><br />
<br />
Hát újra itt. 19 óra vonatozás után megérkeztem a farmra, ahol múlt ősszel önkéntesként dolgoztam (3 hónapot), és ahol most munkatárssá avanzsáltam, főleg (jelenleg) 2 gyerek tanáraként.<br />
<a name='more'></a><br />
<span style="color: #38761d;">Sed saltu ni iom reen en la pasintecon: al mia forveturo. Fari la decidon pri translokiĝo por la sekva (stud)jaro estis klare malfacile por mi, pro diversaj kialoj. Inter ili certe ankaŭ pro miaj tre bonaj amikoj, kiujn mi nun por tempo ne vidos... estas multaj, kiujn mi tre volonte enpoŝigus kaj kunportus. Tamen, la tagon de mia forveturo la streĉo pro tiu disiĝo jam estis for: miaj "lastaj tagoj" ja temis pri "lastaj renkontiĝoj" kun tiuj karaj personoj, antaŭ ol mi estas for. Kaj mi spertis tiom da amo! Kelkaj, kun kiuj mi loĝis lastatempe, en la stujmo, eĉ akompanis min al la stacio, kio estis granda surprizo por mi. Kaj ĉar la trajno 20 minutojn malfruis, ni kantis, dancis kaj ridis multe ĉe la reloj, antaŭ ke mia trajno finfine ekis. Estis tiel bela! Mia koro plenis je dankemo kaj ĝojo. :) </span><br />
<span style="color: #38761d;"><br /></span>
De ugorjunk kicsit vissza a múltba: az elutazásomhoz. Meghozni az egy (tan)éves elköltözésről szóló döntést egyértelműen nehéz volt, több okból is. Többek között azért, mert sok jó barátot hagytam hátra, akiket most egy darabig nem fogok látni... sokan vannak, akiket szívesen zsebre vágtam és magammal hoztam volna. Ennek ellenére az elutazásom napján egyáltalán nem voltam e miatt az elválás miatt feszült: az utolsó napok "utolsó találkozókról" szóltak, hogy még az elutazásom előtt lássuk egymást ezekkel az emberekkel. És annyi szeretetet kaptam tőlük, ill. éreztem irántuk! Néhányan, akikkel az utóbbi időben egy kupacon laktam, még a pályaudvarra is elkísértek, amire egyáltalán nem számítottam. És mivel a vonatom 20 percet késett, még énekeltünk, táncoltunk és sokat nevettünk a peronon, mielőtt a vonatom végre elindult. Olyan szép volt! A szívem teli volt hálával és örömmel. :)<br />
<br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhQAyDTkwufqRcJcMoJN3TG1e3GrpZlavm0uHrEY8ZKUgJlxMxml0qJTYF2fioNAcq6_dWspb5gZZx08iTT7YG_Uf8E4XdZePvD8cV4NG9dzwtpujTcQC7ELmbHwk0wDg2G11kRnqIA-XU/s1600/b%25C3%25BAcs%25C3%25BA_sammatz+el%25C5%2591tt+%25282%2529.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="265" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhQAyDTkwufqRcJcMoJN3TG1e3GrpZlavm0uHrEY8ZKUgJlxMxml0qJTYF2fioNAcq6_dWspb5gZZx08iTT7YG_Uf8E4XdZePvD8cV4NG9dzwtpujTcQC7ELmbHwk0wDg2G11kRnqIA-XU/s320/b%25C3%25BAcs%25C3%25BA_sammatz+el%25C5%2591tt+%25282%2529.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">boldog-szomorú búcsú / ĝoja-malgaja adiaŭo</td></tr>
</tbody></table>
<span style="color: #38761d;"><br /></span>
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhJnjTNFouIn3Sm3b2GzrzClrfTfQ9YJh26-tXgz6mwtmTY3J8cVGG-ZPFT2X-9J7jVQyPz_smrdtDT8tuFFFoUL6VERSYIwCSDnzWMkCpi0hFZ3AV9sLjmrSXqrzxn4ael2HQu4Ketfn8/s1600/b%25C3%25BAcs%25C3%25BA_sammatz+el%25C5%2591tt+%25281%2529.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhJnjTNFouIn3Sm3b2GzrzClrfTfQ9YJh26-tXgz6mwtmTY3J8cVGG-ZPFT2X-9J7jVQyPz_smrdtDT8tuFFFoUL6VERSYIwCSDnzWMkCpi0hFZ3AV9sLjmrSXqrzxn4ael2HQu4Ketfn8/s200/b%25C3%25BAcs%25C3%25BA_sammatz+el%25C5%2591tt+%25281%2529.jpg" width="200" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">az egyetlen dolog, ami mindig jó az elköszönésben: az ölelések! / <br />
la unusola afero, kiu ĉiam bonas pri adiaŭuo: brakumoj!</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<span style="color: #38761d;"></span><br />
<span style="color: #38761d;">Nu, kaj nun reen al mia "nova vivo": ne demandu ankoraŭ pri la detaloj de mia laboro: mi ĵus alvenis, krom saluti kelkajn ĉarmajn lokulojn, kiujn mi jam konas, mi ĉefe dormis. :D Ĉio evidentiĝos morgaŭ. Sed certas, ke krom fari la instruadon, mi ankaŭ elektos iun "fizikan laboron", por havi ekvilibron laŭ diversaj tipoj de laboro, koncentriĝo kaj respondeco.</span><br />
<span style="color: #38761d;"></span><br />
<span style="color: #38761d;"></span><br />
<span style="color: #38761d;"></span><br />
<span style="color: #38761d;"></span><br />
<span style="color: #38761d;"></span><br />
<span style="color: #38761d;"></span><br />
<span style="color: #38761d;"></span><br />
<br />
A munkám részleteiről még ne kérdezz: épp most érkeztem, és azon kívül, hogy ödvözöltem néhány kedves régi ismerőst, egyelőre főleg az alvással voltam elfoglalva. :D De holnap majd minden kiderül. Ami viszont most is biztos, hogy a tanításon kívül valami fizikai munkát is szeretnék végezni, hogy meglegyen az egyensúly a különböző típusú munkák, figyelem és felelősség között.<br />
<br />
<span style="color: #38761d;">Kio pli dirindas? Ĉarmaj homoj (kaj bestoj), sunbrilo, bela naturo ĉirkaŭe kaj - post 5,5 jaroj en stujmo* - finfine propra ĉambro, eĉ sufiĉe granda. :) Mi certe tre ĝuis vivi kun miaj kunloĝantinoj dum la studjaroj, plejparte ni vere bone amikiĝis, tamen belas nun havi privatan spacon - kaj tamen vivi en komunumo. Ĉi tiu domo estas sufiĉe granda: mi loĝas etaĝe, kun 7 infanoj kaj 1 plenkreska prizorganto. "Eĉ pli etaĝe" estas grandega kaj bonetosa komuna ejo por manĝi, kuiri kaj simple nur umi: ludiloj, libroj k.s.</span><br />
<span style="color: #38761d;"><br /></span>
Mit is írhatnék még? Kedves emberek (és állatok), napsütés, szép természeti környezet és - 5,5 év kollégiumi együttlakás után - végre saját szoba, ráadásul elég nagy is. :) Bár nagyon élveztem az egyetemi éveim alatt másokkal lakni, azért szép, hogy most újra van egy kis privát terem - és hogy mégis egy közösségben lakom. Ez a ház elég nagy: én az emeleten élek, 7 gyerekkel és egy felnőtt "felügyelővel". Még följebb pedig csigalépcső vezet egy nagy és kellemes légkörű közös helyiségbe, amely egyszerre konyha, ebédlő és nappali: könyvekkel, játékokkal, stb.<br />
<br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhIRwbXozQHcAG8CPEcT6iC55l8Yym0gIOGcK_AzuzAgP1eJ4chbs2EVwLPEiEXmGcDGAc5THaJCW6Di5Iq6Qb-9Wy80oHScFbUDRXyS1i9uY5fZkuH5Ob_TWxfti962eTZmND8p6scUas/s1600/neues+zimmer+%25282%2529.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="149" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhIRwbXozQHcAG8CPEcT6iC55l8Yym0gIOGcK_AzuzAgP1eJ4chbs2EVwLPEiEXmGcDGAc5THaJCW6Di5Iq6Qb-9Wy80oHScFbUDRXyS1i9uY5fZkuH5Ob_TWxfti962eTZmND8p6scUas/s200/neues+zimmer+%25282%2529.jpg" width="200" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">mia nova ĉambro - eĉ kun propra fotelo! :)<br />
az új szobám - saját fotellel! :)</td></tr>
</tbody></table>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjkojgCBpaOzuSyKBKa9-bgr23fbghnOwx5jzzDyHi9BINT-WEct7CEFtFZkCsas2wGUGa39NiTH2Eg_mu9d7H9pzB9A1C0j7bFRD63lJeXpU0nex6gl1Wta_ESlHqFLDVaUb1RIIg4Yng/s1600/neues+zimmer+%25283%2529.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="149" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjkojgCBpaOzuSyKBKa9-bgr23fbghnOwx5jzzDyHi9BINT-WEct7CEFtFZkCsas2wGUGa39NiTH2Eg_mu9d7H9pzB9A1C0j7bFRD63lJeXpU0nex6gl1Wta_ESlHqFLDVaUb1RIIg4Yng/s200/neues+zimmer+%25283%2529.jpg" width="200" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">kaj kun grandega ŝranko - iom superflue granda :D<br />
és hatalmas szekrénnyel - kicsit feleslegesen óriási :D</td></tr>
</tbody></table>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjosPWp2anE7CrlHg2CyzbduHQN3B-1eS1Xqvm2TYlNRJ1PDWAhfh1E9zTT64AtVPjbhxINpRwoALtA8mAnZ-njOmdsXS6jn1quB5HS6YiGTzHxpU-y4Pa3HE1GRQ2yxeUNuKof2jh0Qwk/s1600/neues+zimmer+%25281%2529.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="149" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjosPWp2anE7CrlHg2CyzbduHQN3B-1eS1Xqvm2TYlNRJ1PDWAhfh1E9zTT64AtVPjbhxINpRwoALtA8mAnZ-njOmdsXS6jn1quB5HS6YiGTzHxpU-y4Pa3HE1GRQ2yxeUNuKof2jh0Qwk/s200/neues+zimmer+%25281%2529.jpg" width="200" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">elvido / kilátás</td></tr>
</tbody></table>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhd39tMSo6vDOG54mXCZz15H0Tx8_MHP0PFwPQm7KF56GM3psfsynKjSVoadwO_dK6d4HYedO7WZ35bwgiD1lpdrfehSj5uduLJ4b5RhPhDCk2zkqq8q2mFKoNpk2xD8ecK3bbABwZYkx4/s1600/sammatz_p5+dach+%25282%2529.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="238" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhd39tMSo6vDOG54mXCZz15H0Tx8_MHP0PFwPQm7KF56GM3psfsynKjSVoadwO_dK6d4HYedO7WZ35bwgiD1lpdrfehSj5uduLJ4b5RhPhDCk2zkqq8q2mFKoNpk2xD8ecK3bbABwZYkx4/s320/sammatz_p5+dach+%25282%2529.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">bunta manĝ-, kuir- kaj socia umejo - kun hamako! :O<br />
színes konyha, étkező és közösségi tér - függőággyal! :O</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
* stu(dent)hejmoSacihttp://www.blogger.com/profile/15783574829172808973noreply@blogger.com9tag:blogger.com,1999:blog-5086707520685587763.post-78067509359766652062016-12-01T10:46:00.001-08:002016-12-01T10:47:15.174-08:00Hakuna matata (magyar)Ezúttal fotó nélkül, de ez néha - mint pl. most - jó jel: ha jól érzed magad, néha elfelejtesz "megfogható emlékeket" gyűjteni az élményeidről.<br />
<br />
<br />
<a name='more'></a><br />
<br />
Ha megpróbálom összeszedni, miért is tűnik az elmúlt másfél hét talán a legjobbnak (vagy legalábbis toplistásnak) az egész itt töltött időszakomból - és meg fogom próbálni :P -, akkor nem kell sokáig keresgélnem. De kezdjük talán azzal, ami mindennek ellentmondhatna (csak mert így hatásosabb):<br />
<br />
- ez volt az első alkalom, hogy 7-ből 7 napot dolgoztunk (mert jönnek a fagyok, és a kertben még rengeteg a munka),<br />
- az eltolt hétvégi szabadnapjaimra megbetegedtem (aztán még volt egy kis visszaesés a következő munkanapon is, csak hogy ne mondhassam: ritkán, de akkor mindig a szabadidőmben vagyok beteg),<br />
- az idő nem épp a legszebb, és du. 4 után nem sokkal már sötétben kotorászunk,<br />
- elment az egyik önkéntes, akit kedveltem (mégis, sokkal nyugodtabb vagyok most, mint mikor még itt volt),<br />
- megvettem a vonatjegyem, szóval most már biztos: csak 2 hetem maradt, aztán dec. 16-án irány Budapest. (tudom, "szívtelenül" hangzik, de nincs honvágyam. pedig van pár ember, akinek nagyon fogok örülni, ha újra látom majd, de miért hiányozna bármi addig, amíg itt is jó?),<br />
- az utóbbi héten kb. minden munkanap virághagymákkal telik: végtelen történet, és sokszor elég értelmetlennek is tűnik számomra (főleg, mikor a virágágy már tele, és a kezedbe nyomnak egy zsákot, hogy "akkor még ezt az 50-et!").<br />
<br />
<b>Szóval akkor miért is vagyok boldog? Mert</b><br />
<br />
<ul>
<li>sok tartalmas és mély beszélgetésben és rengeteg ölelésben volt részem,</li>
<li>a fél napos betegség után csodálatos volt újra felfedezni, hogy a víz édes :O, éhesnek lenni pedig jó,</li>
<li>vasárnap hajnali 6 és 7 között (munka előtt!) 1 órát sétálhattam egy kis csapattal, keresztül-kasul bejárva a sötét farmot - itteni adventi hagyomány, hogy minden vasárnap egy-egy kánonnal kezdődik (nem azért, hogy felébredj: épp csak addig vagyunk ott, amíg a dal beúszik az álmaidba),</li>
<li>itt egy új önkéntes, aki nagyjából állandóan fél méterrel a föld fölött lebeg és teljesen máshogy látja a világot, mint az átlag. és talán a legboldogabb és -energikusabb ember, akit ismerek (vagy legalábbis a legfeltűnőbben "jól van"). csodálatos, hogy mi mindenre képes az ember kisugárzása, hogy mennyire megváltoztathatja a csoportlégkört akár egyetlen személy is!</li>
</ul>
<div>
Azt hiszem, sok ismerősöm könyvelné el az illetőt valami elszállt hippinek, aki igazából biztosan NEM IS boldog, mert ilyen egyszerűen nincs (főleg nem 19 évesen), mert az élet jórészt és szükségszerűen csak unalmas és sokszor pedig még fáj is. Meg persze azért is, mert ha az ember elismeri (vagy legalábbis megadja az esélyt annak a feltételezésnek, hogy) az effajta boldogság mégis igazi, akkor fel kell tennie magának a kérdést, hogy ő mért nem boldog. Innen pedig már nem nehéz eljutni az önhibáztatásig vagy a bosszankodásig. </div>
<br />
<br />
Szerintem mindehelyett sokkal érdemesebb, érdekesebb és kellemesebb is egyszerűen csak hagyni, hogy az újfajta nézőpontok hassanak rád, hogy megihlessenek - még ha nem is mindent értesz vagy nem mindennel értesz egyet. Mint a "könnyű csecsemőkkel": ha mosolyognak, nem kezdesz gyanakodni, hanem viszonzod. Miért kéne felnőttek között másképp?<br />
<br />
Szóval azt hiszem, szerencse (és biztos nem véletlen), hogy épp egy ilyen nyitott helyen akadtunk össze, nem egy kis magyarországi közértben. (Bocsi minden eladótól.)<br />
<br />
ui: Egyébként ha most élsz a gyanúperrel, hogy biztos van itt még valami, amiről mélyen hallgatok, blabla, akkor tévedsz. Néha a barátságok tényleg ilyen egyszerűek és ilyen könnyen jönnek. És azt hiszem, most pont erre van szükségem - csak semmi bonyodalom. <a href="https://www.youtube.com/watch?v=xB5ceAruYrI">Hakuna matata</a>! :)Sacihttp://www.blogger.com/profile/15783574829172808973noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5086707520685587763.post-73651321936956721922016-12-01T09:30:00.003-08:002016-12-01T10:47:06.364-08:00Hakuna matata (Esperanto)Ĉi foje ne estas nova foto, tamen: tio foje estas bona indikilo, ke oni la momenton vere ĝuas. Kaj tion mi faris lastatempe.<br />
<br />
<br />
<a name='more'></a><br />
<br />
Strange, ĉar en la lasta unu kaj duon semajno mi laboris la plej multon (7 tagojn, ĉar la frosto proksimis kaj en la ĝardeno daŭre estas multe por fari), dum la dumsemajna semajnfino mi malsaniĝis, kaj volontulo kiu longe ĉeestis kaj kiun mi ŝatis, forveturis. Aldone, la vetero estis ankaŭ ne specife bela (krom la tagoj de mia malsaneco). La laboro ankaŭ ne tro ĝuebla, ĉar ni disdividas kaj plantas tulipojn, kio post kelka tempo ŝajnas sufiĉe sensenca por mi (vi devus vidi, kiom plenPLENa estas ĉio je floroj). Biletoj por la rehejmiĝo aĉetitaj - restas nur 2 semajnoj.<br />
<br />
Tamen, mi havas la impreson, ke nun mi estas la plej ĝoja dum mia tuta ĉeesto. Kvazaŭ post freŝa vento: ĉar mi havis multe da interesaj kaj profundaj babiloj, kaj ĉefe multe pli da brakumoj. Ŝajnas kiĉe, sed jes ja: estas la kompanio, kio pleje gravas. Kaj se tio bonas, tiam ĉio povas iĝi interesa, kaj tempo povas vere flugi.<br />
<br />
Indas ankoraŭ mencii, de kie tiu pli amoplena etoso devenas: de nova volontulo. Li estas ekzakte la persono, kiun vi imagas kiel hipio ŝvebanta eterne 1 m-on alte super la tero, loĝante en la 7a ĉielo aŭ kiel ajn vi volas esprimi tion. (Nu, kompreneble ne ĉiam li estas tia, sed tio estas la unua impreso.) Kaj eble pensus vi, ke io estas nur ŝajno, ke oni ne povas vidi la mondon tiumaniere, ĉefe ne kun 19 jaroj. Ĉar ni ja estas volonte suspektemaj, se ni vidas iun kiu estas vere ĝoja - pli ĝoja ol ni. Aŭ, fakte, vi verŝajne ankaŭ konas kelkajn tiajn bonfrenezajn strangulojn de Esperantujo. Kiel denaskulo, mi ankaŭ renkontis jam tiajn personojn, tamen tiu ĉi juna germano estas verŝajne unu el la plej ĝojo- kaj energioplenaj homojn kiujn mi iam ajn renkontis. Kaj tre interese, kiom multe pli ĝoja mi estas ekde lia ĉeesto. Homoj ja havas etoson, kiun ili radias. Ne lasta vidpunkto, ke dum niaj babiloj mi ricevas multe da novaj ideoj. Eĉ se foje sufiĉe fremdaj por mi, sed ĉiukaze: tre interesaj kaj inspiroplenaj. Tio estas ĝuste kial mi ŝatas diri, ke babilado estas mia hobio. :)<br />
<br />
(Kaj nun vi eble pensas: hah, tie estas io pli kion ŝi ne skribas - sed ne. Kaj tio bonas tiel: mi ŝatas malkomplikajn amikecojn, kaj verŝajne ĝuste tion mi bezonis nun. <a href="https://www.youtube.com/watch?v=xB5ceAruYrI">Hakuna matata</a>! :))Sacihttp://www.blogger.com/profile/15783574829172808973noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-5086707520685587763.post-35978192619110471682016-11-10T11:01:00.002-08:002017-12-04T05:21:35.715-08:00November<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgS-hAdeAwk9Ci-C1Cu4Vhyy7_Kkd_LpsmKNL7ROyeNrMBKqtQPZ4nRtfHRJ1MB7l10VwBaMms92GNoPiQ42vwUeqtqZpvsfaw2SXEF5urOK4I-yd7qtnHRorUPhenzxdis8RS9j4o56CU/s1600/schneee.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgS-hAdeAwk9Ci-C1Cu4Vhyy7_Kkd_LpsmKNL7ROyeNrMBKqtQPZ4nRtfHRJ1MB7l10VwBaMms92GNoPiQ42vwUeqtqZpvsfaw2SXEF5urOK4I-yd7qtnHRorUPhenzxdis8RS9j4o56CU/s320/schneee.jpg" width="179" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><br /></td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: left;">
7a de novembro - neĝis tuttage! :O kaj la neĝo restas. --> nova sperto: sledeti apud ŝafoj :) ///</div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
november 7-e - egész napos havazás! :O és a hó még mindig tartja magát. --> egy új élmény: birkanyáj mellett szánkózni :)</div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
</div>
<a name='more'></a><br />
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjqxpoWp0XDx78ab9GOrUBcNTxeAflTMVZSHaBUVKc6stk1ddetNHsIKMsvpcHwlUOXbSvbfEznxgoeKCt-TWeWFekjuWTBKZNH0lbF0duO8y75zFSoodQklESJ6sOpYf1vI-3lF_H6iRQ/s1600/krumpli.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="179" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjqxpoWp0XDx78ab9GOrUBcNTxeAflTMVZSHaBUVKc6stk1ddetNHsIKMsvpcHwlUOXbSvbfEznxgoeKCt-TWeWFekjuWTBKZNH0lbF0duO8y75zFSoodQklESJ6sOpYf1vI-3lF_H6iRQ/s320/krumpli.jpg" width="320" /></a></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
</div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
neĝo --> ĝardenlaboroj certe malebligitaj --> senfinaj horoj en la kuirejo (senŝeligo de terpomoj, pomoj ks.) --> (ruĝhaŭtaj) avinomanoj (nu, ĝi estis multe pli ruĝnigra ol la foto montras. kaj tio post plura lavado)</div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
hó --> gyomlálni semmi esély --> végtelen órák a konyhában (birs-, krumpli-, almapucolás) --> (rézbőrű) nagymamakezek (sokkal rezesebb volt, mint ami a képen látszik, pedig addigra már túl voltam pár kézmosáson)Sacihttp://www.blogger.com/profile/15783574829172808973noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-5086707520685587763.post-6309651845724171992016-10-30T12:36:00.002-07:002017-12-04T05:21:51.841-08:00Suno kaj nebuloj<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEha0vrtXRpIJPnC__YhIlL7MOqCx6E-KH60UZY5kOFHX4oE4enAVz_4dR6yCNzvCtr4-vCj7Nd575pwIHQ-RIoyxXTPM_SoYoi4tmmq9_0EyKvMf1qFvEH4vYOs_B0WGU918PrZz7Omtms/s1600/sammatz_ende+oktober+%25281%2529.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="111" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEha0vrtXRpIJPnC__YhIlL7MOqCx6E-KH60UZY5kOFHX4oE4enAVz_4dR6yCNzvCtr4-vCj7Nd575pwIHQ-RIoyxXTPM_SoYoi4tmmq9_0EyKvMf1qFvEH4vYOs_B0WGU918PrZz7Omtms/s200/sammatz_ende+oktober+%25281%2529.jpg" width="200" /></a>Meze de aŭtuno, tagoj ŝajnas iĝi pli ofte nuboplenaj kaj malvarmaj. "Es kriecht in die Knochen" - la malvarmo, kiel tranĉilo, ĝis viaj ostoj. Tio kompreneble estas troigo, tamen. Kaj tamen, amuze, kiam vi vidas tute nenion, kaj rekonas la personojn venantajn kontraŭ vin nur de vere proksime. Kaj samtempe, pejzaĝoj kiel tiuj estas en iu stranga maniero ravaj. Kaj ne nur ili.<br />
<br />
<a name='more'></a><br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgodEitkczmIE-ckP0yNsMX4cb9U2BbKRdML2q7qMi_iMTEdbOuzGD9pFplVMMAI_6cX0bhFvoDNKOvReJUROfflTq8pRDJTxqZ895jeT0iEbpIiu0PyGNPIuLmtJiqGwVYMg5D6Q8gQSs/s1600/sammatz_ende+oktober+%25282%2529.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgodEitkczmIE-ckP0yNsMX4cb9U2BbKRdML2q7qMi_iMTEdbOuzGD9pFplVMMAI_6cX0bhFvoDNKOvReJUROfflTq8pRDJTxqZ895jeT0iEbpIiu0PyGNPIuLmtJiqGwVYMg5D6Q8gQSs/s200/sammatz_ende+oktober+%25282%2529.jpg" width="111" /></a> Parolante iom pli pri nebuloj, antaŭ ol rakonti pri aliaj ravaĵoj: eble la sekreto de ilia beleco kaj intereseco estas ĝuste, ke vi ne scias, kio estas malantaŭe (aŭ interne). Certe unu el la gravaj aferoj, kiujn mi lernis pri mi ĉi tie, estas tiu ĉi. Mi tro longe kredis esti amiko de sekuraj kaj kalkuleblaj situacioj, sed nun mi sufiĉe klare vidas, ke malklaraj - kaj tial ankaŭ pli flekseblaj, pli malantaŭvideblaj - aferoj estas ofte pli allogaj, pli interesaj por mi. Kaj mi trovis en mi la kuraĝon por preni la riskon, kiun oni bezonas por eniri tiajn nebulojn. Espereble ĝi ne malaperos post la lastatempaj kelketaj gravaj ĉagrenoj.<br />
<br />
Krom tio, oni povus diri, ke ne multe okazas. Mi daŭre sentas min iom kiel en ondotrajno - foje mi fartas bonege kaj subite ne sukcesas haltigi la ridadon, kaj foje (pli ofte) mi estas iom deprimita kaj/aŭ ie profund(et)e en sin-kompato, ĉar mia vivo ŝajnas al mi tro enuiga. Kvazaŭ nenio vere grava okazus al mi, kio emocie tuŝus min.<br />
<br />
<b>Kvankam ja okazas </b><b>aferoj, kiuj - kiel la ĉi-semajnfina kaj ne atendita sunbrilo - ĝojigas min</b><b>:*</b><br />
<ul>
<li>Ĵus hieraŭ mi finlegis la romanon <b>Peter Pan</b> - en la germana, ĉar en la hungara ne ekzistas kompleta traduko. Mi certe multe profitis: iom por mia tezo (kiu temos pri fantasy-romanoj), por plibonigi mian germanon kaj simple por mi mem, ĉar mi jam de longe volis ekkoni tiun ĉi rakonton. Kaj ĝi estis vere tiel elstara kiel mi supozis.</li>
</ul>
<ul>
<li>Ĉeestante jam de preskaŭ du monatoj, <b>mi akiris kelkajn verajn amikojn</b> - per la germana lingvo! Tiu surpriziĝo eble sonas stulte (kial oni miru? mi ja lernas kaj studas ĝin de longega tempo...), tamen mi neniam antaŭe ekhavis amikojn per lingvoj krom la hungara kaj Esperanto. (Fakte - kaj tio estas eĉ pli mirinde -, mi eĉ preskaŭ sukcesis amikiĝi per mia fuŝeta kaj de longe ne uzita angla - kaj la kaŭzo de mia "fiasko" ne estis lingva, sed tio jam estas alia rakonto, kiun mi ne rakontos nun kaj ĉi tie.)Komprenu ĝuste: krom la lingva flanko, la homa parto estas certe eĉ pli ĝojiga.</li>
</ul>
<ul>
<li><b>Mia diplomlaboro progresas,</b> paŝ(et)o post paŝ(et)o. Baldaŭ venas tempo por sendi ĝin por ricevi la unuan kritikon de mia profesoro. Mi konfesas, mi iom timas tiun momenton, ĉar tiu ĉi estas la unua vera kunlaboro de ni, do... kaj mi tre alte taksas liajn kvalitojn. Supozeble tio estas reciproka, ja li demandis min, ĉu mi jam havas temon por mia diplomlaboro (= "invito por valsi"! :O), li neniam antaŭe vidis iun longan kaj fakan tekston skribitan de mi. "Nun saltas la simio en la akvon" (t.e. nun evidentiĝos la afero). Ni vidu.</li>
</ul>
<ul>
<li><b>Evidentiĝis, ke mia laboro estas pli sanoprotekta ol mi (aŭ ni) kredis</b>: la distanco, kiun ni marŝas kun la ŝafoj kaj kaproj ĉiutage, estas ĉ. 7 km-oj (kaj kaze de nova bariero eble 8). :O</li>
</ul>
<ul>
<li><b>Mi malkovras germanlingvajn kantojn,</b> dank" al proponlistoj de kelkaj amikoj/konatuloj. Kiom bona eblo por riĉigi mian vorttrezoron + por amuziĝi! Kaj certe, mojosa germana muziko ŝajnas esti bona "ilo" por montri al la lernantoj, kial indas lerni la lingvon. Mi certe volonte uzos tiun ĉi argumenton, kiam ajn mi trovos ŝancon por utiligi la kantotekstojn.</li>
</ul>
<div>
(* la unusola problemo, ke la ĝojo kiun ili liveras, ne daŭras tro longe...)</div>
Sacihttp://www.blogger.com/profile/15783574829172808973noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-5086707520685587763.post-8693158191954268212016-10-22T10:39:00.001-07:002016-10-22T10:40:23.824-07:00Hol van a boldogság?<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg3yGd2xzXmC81msefWayJVB093ex-cPiiETQglRoHngjvyW7Ye8l4MACygz2qabJYXg1JcXgt_QR_FGgPksfwQl1C67KRACS_elhViQosct6lET3DeouAE0JPeG9bb-5XnA70zx1i2ZEw/s1600/kleeeee.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><span style="color: black;"><img border="0" height="111" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg3yGd2xzXmC81msefWayJVB093ex-cPiiETQglRoHngjvyW7Ye8l4MACygz2qabJYXg1JcXgt_QR_FGgPksfwQl1C67KRACS_elhViQosct6lET3DeouAE0JPeG9bb-5XnA70zx1i2ZEw/s200/kleeeee.jpg" width="200" /></span></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">(Igen, ezek az én gumicsizmáim.<br />
A lóheretenger pedig - a kép széle után is -<br />
miden irányba folytatódik.)</td></tr>
</tbody></table>
A héten valami egész váratlan dolog történt, habár tulajdonképpen számíthattam volna rá: a levélre, amelyet magamnak írtam, kerek egy éve. Most megérkezett (hála a szakkolis szemináriumvezetőnknek, aki postára adta!), a szüleim pedig továbbították a neten a szkennelt verziót... Itt olvasható a zanza és - leendő pedagógushoz méltó módon - némi reflexió.<br />
<br />
<br />
<a name='more'></a>"Remélem, nem kapod meg ezt a levelet, mert épp Németországban önkénteskedsz valahol."<br />
<br />
A levélben tonképp ezen az első mondaton kívül nincs semmi különös, csak további tervek a jövőre nézve. Szakmaiak (két tanítási kisgyak, egy megkezdett szakdoga) meg egyebek: kilépni a komfortzónámból, élvezni a mindennapok kihívásait, újdonságait, "dolgozni" magamon... "Keep calm and carpe diem!"<br />
<br />
Az első reakcióm valami nagy meglepetés, aztán felszabadultság és öröm volt. Hiszen tulajdonképp mindent megvalósítottam/megvalósítok, amit csak kívántam magamnak! Na jó, a szakdogaírás azért még eltart majd egy darabig, nem fogok vele olyan hamar végezni, mint szeretnék, de talán ez minden.<br />
<br />
Aztán pár nap múlva ez az eufória elmúlt. Most épp azon agyalok, hogy mi is a baj, <a href="https://www.youtube.com/watch?v=ZBcWaBECPfU">hol van a boldogság</a>. Merthogy hiába minden, elégedettnek mondhatom magam, de olyan általánosan (über)glücklich, az nem vagyok (vagy ilyen valójában nincs is?). Annak ellenére, hogy nem bántam meg az utóbbi egy év semelyik döntését, sőt többre kifejezetten büszke vagyok. És mégis: úgy érzem, hogy ami igazán számít (az érzelmi sík), azt nem tudom (eléggé) befolyásolni. Talán ez a tehetetlenség(érzet) az, amit a legnehezebben viselek. Nem arról van szó, hogy ne lennének olyan emberek körülöttem, akik érdekesek és akikre számíthatok (sőt, épp az utóbbi egy évben találtam egy-két igazán jó barátságot). Van sok jó élményem, emlékem is itt-ott elraktározva, és nem a spejz hátsó, sötét sarkában.<br />
<br />
Miért érzem akkor úgy, hogy semmi fontos, semmi új nem történik? Miért unom a saját életem, amikor épp "nem csinálok semmit", tehát mikor ráérek ilyesmiken gondolkozni?<br />
<br />
Nem gondolom, hogy a megoldás a túlzsúfolt élet, a megfeszített tempó lenne. Persze, akkor nem érnék rá gondolkozni, talán tényleg kevésbé érezném magam egyedül vagy ritkábban unatkoznék. De ettől még nem változna semmi. És hiába fordulok meg napjában többször a négylevelű lóherékkel teli legelőn (már nem is számolom, hányat préseltem le), nyilván ez se segít.<br />
<br />
Talán egy új nézőpont (egy jó kis paradigmaváltás!) kéne, mint a múltkor, csakhogy az ilyesmi nem megy egyről a kettőre - azon kívül pedig sajna fogalmam sincs, hogy sikerült legutóbb olyan hirtelen túllendülni a holtponton (még ha van is azóta némi "visszaesés", amint az ebből a bejegyzésből is kiderül). "Ha te tudnád, amit én" - sem tudok, akkor ne felejtsd el elárulni.<br />
<br />
(Úgyismindenmindjártjólesz-kommentek, kíméljetek, de minden mást szeretettel várok itt vagy személyes(ebb)en.)Sacihttp://www.blogger.com/profile/15783574829172808973noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-5086707520685587763.post-65935372719801575332016-10-15T11:52:00.002-07:002016-10-15T11:54:39.603-07:00Hamburgklaku por vidi pli - indas! ;)<br />
<div>
kattints ide a képekért - érdemes! ;)</div>
<div>
<a name='more'></a><br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh6r-SkPlhpdcROYM4Fxce__0Y6MAC2Fgnm2OKdMM981gK6C8uwefuBFJf71yK8ZXKQf5hTtQ9em-rUCo9HBtO0RMYw0zM_B2CER6J86t6wjTHf6RMxvG1CuR02Hoqq-dxviCEYCPGPpCg/s1600/hamburg+%25286%2529.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="179" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh6r-SkPlhpdcROYM4Fxce__0Y6MAC2Fgnm2OKdMM981gK6C8uwefuBFJf71yK8ZXKQf5hTtQ9em-rUCo9HBtO0RMYw0zM_B2CER6J86t6wjTHf6RMxvG1CuR02Hoqq-dxviCEYCPGPpCg/s320/hamburg+%25286%2529.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">milpiedulo<br />
százlábú</td></tr>
</tbody></table>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEje58JlTt-V2j0K0v8VLmtpUoecosL5ym2-Mpvg-Y5xf0HJsuUBu19r7m8P3LHdBb5nPvzvhTsr_ohDO-1EmNC_I2uQQHFhqgCZpX-02K9011vBaGTasXZxVUoxCvJvswZDal-Ur30lJiE/s1600/hamburg+%25285%2529.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="179" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEje58JlTt-V2j0K0v8VLmtpUoecosL5ym2-Mpvg-Y5xf0HJsuUBu19r7m8P3LHdBb5nPvzvhTsr_ohDO-1EmNC_I2uQQHFhqgCZpX-02K9011vBaGTasXZxVUoxCvJvswZDal-Ur30lJiE/s320/hamburg+%25285%2529.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Belaj konstruaĵoj ĉe la riverbordo - kaj la plej mojosaj ŝtuparoj! :O<br />
Gyönyörű épületek a folyóparton - és a világ legmenőbb csigalépcsője! :O</td></tr>
</tbody></table>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi9d7kDVzwDjnF97zqsND5e7foUjJhEnUfl4TECevlaSXXaKIYH3bpz5whAPqrcvMBDViXaIVt91sXZUCIva3LP2HLW_OV8sE4Gm3M44E59GdfGDsKstxrOvtQ2WY7GlM2xX8fITEGzmcU/s1600/hamburg+%252810%2529.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="179" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi9d7kDVzwDjnF97zqsND5e7foUjJhEnUfl4TECevlaSXXaKIYH3bpz5whAPqrcvMBDViXaIVt91sXZUCIva3LP2HLW_OV8sE4Gm3M44E59GdfGDsKstxrOvtQ2WY7GlM2xX8fITEGzmcU/s320/hamburg+%252810%2529.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Mia plej ŝatata muro - rigardante la foton, ĝi ŝajnas iom kiel tapiŝo.<br />
A kedvenc falam - ahogy így elnézem a képen, szőnyegnek is elmenne.</td></tr>
</tbody></table>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi0MN2R4Dabr5y0M2L0GKDN5YrO9P6MgMFH4sOmzprekiJLpfZSYPFxe4pchrUHG2Cfw1bnf_m5S2NTqU6JB7FIASAadxVBS2pJ6cNib-EK0ViskfjpeMWWPjA7LL-DGcgilGH3JobtO7o/s1600/hamburg+%25287%2529.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi0MN2R4Dabr5y0M2L0GKDN5YrO9P6MgMFH4sOmzprekiJLpfZSYPFxe4pchrUHG2Cfw1bnf_m5S2NTqU6JB7FIASAadxVBS2pJ6cNib-EK0ViskfjpeMWWPjA7LL-DGcgilGH3JobtO7o/s320/hamburg+%25287%2529.jpg" width="179" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">La alia flanko de Hamburgo - modernegaj konstruaúoj ĉe ĉiu stratangulo.<br />
Hamburg másik arca - szupermodern épületek minden sarkon.</td></tr>
</tbody></table>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEipG3_oBjk0Iv1lycZ2UZDPORnmeM6PsJyB6PAbpXm4nhik1ZJRj7Yz6NQYZFA4di2xdyiVSyWa9cfAugW8b3Mb9vKGXr1ja-ZqniTcNksoIwZNp8O0PfzgtAVJHbWVLv_8_hxWouc-S_M/s1600/hamburg+%25285%2529+m%25C3%25A1solata.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="179" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEipG3_oBjk0Iv1lycZ2UZDPORnmeM6PsJyB6PAbpXm4nhik1ZJRj7Yz6NQYZFA4di2xdyiVSyWa9cfAugW8b3Mb9vKGXr1ja-ZqniTcNksoIwZNp8O0PfzgtAVJHbWVLv_8_hxWouc-S_M/s320/hamburg+%25285%2529+m%25C3%25A1solata.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">La plej amuzaj skulptaĵoj - aspektas tute kiel rosmaroj.<br />
A legviccesebb szobrok - egészen rozmárszerűek.</td></tr>
</tbody></table>
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh6r-SkPlhpdcROYM4Fxce__0Y6MAC2Fgnm2OKdMM981gK6C8uwefuBFJf71yK8ZXKQf5hTtQ9em-rUCo9HBtO0RMYw0zM_B2CER6J86t6wjTHf6RMxvG1CuR02Hoqq-dxviCEYCPGPpCg/s1600/hamburg+%25286%2529.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"></a><br />
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjTfYlqQSqHiCM1nCjlnBGx2tyDUASZJKjoR6oRLvCRnoxgWrbfDqS3gz2iEHmxc834A-HwX0Qt3Vn6pO5czoY3gQLEe013ezyO6HxtUHD5FJGBUOk6Vwvz0b8msTXKh4U-fMaO6b1T_fg/s1600/hamburg+%25283%2529.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="179" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjTfYlqQSqHiCM1nCjlnBGx2tyDUASZJKjoR6oRLvCRnoxgWrbfDqS3gz2iEHmxc834A-HwX0Qt3Vn6pO5czoY3gQLEe013ezyO6HxtUHD5FJGBUOk6Vwvz0b8msTXKh4U-fMaO6b1T_fg/s320/hamburg+%25283%2529.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Se mi nur parolus la latinan....! (Nu, eĉ se tio ne neppre eligus min legi tion. Kiel ajn, tiu ĉi stranga leonkapo - preĝejopordo! :O - furoras.)<br />
Bárcsak tudnék latinul...! (Bár persze attól még nem biztos, hogy el tudnám olvasni ezt. Akárhogy is, ez a fura oroszlánfej - templomajt! :O - király.)</td></tr>
</tbody></table>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh-byPRNN7Djerc5OhS8tylbiRHgsFBsF23aGrVsayUltVOWbaIc0QKykANJHLrG6fcGrubBEgRFOCwNUrSFF2N8Uh5w76HOYEJpukhgT62UJ46joklzLMkuysCq3hoR6c3-YRyXD3VMWw/s1600/hamburg+%25282%2529.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh-byPRNN7Djerc5OhS8tylbiRHgsFBsF23aGrVsayUltVOWbaIc0QKykANJHLrG6fcGrubBEgRFOCwNUrSFF2N8Uh5w76HOYEJpukhgT62UJ46joklzLMkuysCq3hoR6c3-YRyXD3VMWw/s320/hamburg+%25282%2529.jpg" width="179" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Kiu pensus, ke preĝejfenestroj povas esti tiel modernaj (kaj tuj apud: pentraĵoj el la 17a jarcento)!<br />
Ki gondolná, hogy a templomi üvegablakok ilyen modernek is lehetnek (és rögtön a 17. sz-i festmények mellett)!</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEivTnrww71gFL0LdIxaAYppENMo-yFZHr3NP8v8rgCbDOQrzk6H3zHqrdxOlWSWNkfD1Rf_brhBDV5EK2E36cBDYwyeG_m28YQl9PN34ahsEhketuqh1_d_3ipU5qVrpXhGWLaggI2DHvQ/s1600/hamburg+%25281%2529.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEivTnrww71gFL0LdIxaAYppENMo-yFZHr3NP8v8rgCbDOQrzk6H3zHqrdxOlWSWNkfD1Rf_brhBDV5EK2E36cBDYwyeG_m28YQl9PN34ahsEhketuqh1_d_3ipU5qVrpXhGWLaggI2DHvQ/s320/hamburg+%25281%2529.jpg" width="179" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">... pli da amuzaj ŝtuparoj...<br />
... még több vicces csigalépcső...</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiprUh_kjHcl_aUbYHmcNHLEeKfW6WaOPBfNoaFOgv6BxnLg6gvRysWg1ajRqnm3aXVD6W4J8H6m3h6U9MuTeRwTTsaS9BhebPhMERBlDiHebF5gZmutFhL9dNTH_gtDNBnxpAxqrfzTiE/s1600/hamburg+%252812%2529.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="179" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiprUh_kjHcl_aUbYHmcNHLEeKfW6WaOPBfNoaFOgv6BxnLg6gvRysWg1ajRqnm3aXVD6W4J8H6m3h6U9MuTeRwTTsaS9BhebPhMERBlDiHebF5gZmutFhL9dNTH_gtDNBnxpAxqrfzTiE/s320/hamburg+%252812%2529.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">stürmische Wogen ("stormaj ondoj" / "szilaj hullámok")<br />
Aŭ: ne forgesu rigardi super vian kapon, se vi vizitas novan urbon. Vi certe ricevos vian premion, kaj ne nur tiajn malĉarmajn - sed interesajn, unikajn - rigardojn.<br />
avagy: Ne felejts el felnézni, ha új városban jársz. Biztos elnyered méltó jutalmad, és nem csak ilyen zord - de érdekes és egyedi - ábrázatok láthatását.</td></tr>
</tbody></table>
</div>
Sacihttp://www.blogger.com/profile/15783574829172808973noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-5086707520685587763.post-24155370882188152932016-10-10T12:08:00.000-07:002017-12-04T05:22:31.919-08:00Kion pli diri?<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">Ĉi-semajne iu kara konatulo diris al mi, ke mi ŝi volonte legus pli ofte novajn erojn en mia blogo. Nu, fekte, estas tiel, ke...</span><br />
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;"><br /></span>
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;"></span><br />
<a name='more'></a><br />
<br />
<ol>
<li><span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">iom malemigas min, kiam mi vidas, ke homoj legas mian blogon, sed apenaŭ estas videblaj reagoj</span></li>
<li><span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">mi ne scias, ĉu estas entute senchava blogi, ĉar ni ja kutimas komuniki krom la blogo kun tiuj personoj, kiuj estas vere proksimaj al mi</span></li>
<li><span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">malfacilas decidi, kion mi volas dividi kun ĉiuj ajn (kompreneble, ne kun la tute mondo, sed kun ĉiuj membroj de mia VIP-listo)</span></li>
</ol>
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">Do mi ne vere sciis, pri kio indus skribi nun, ĉar ne estas iuj grandegaj novaĵoj... Sed poste mi rememoris, ke estas kelkaj interesaj momentoj, kiujn mi povus publikigi ĉi-tie.</span><br />
<br />
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;"><br /></span>
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">Unu el tiuj estas fino de iu vespera spontana babilo. Ni iel ekis diskuton pri famuloj kaj plejplej-listoj (la plej belaj viroj, virinoj; ktp.). La koreai junulo, kiu ĉeestis, diris ion (eĉ se malserioze), kiel: li volas esti la plej fama kioajn en 20 jaroj. Kiam mi respondis, ke mi verŝajne estos neniam plej-kioajn, sed mi ne zorgas pri tio, Annemaaike (nederlanda knabino, kiun mi konas ekde ĉ. 3 semajnoj) diris: "I think you may be the most yourself person". [ĉ. "Eble vi estos la plej-vi persono."]</span><br />
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;"><br /></span>
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">Do tion mi taksas komplimento kaj gardas ĝin kiel trezoro. Sufiĉe bona celo por mia vivo, mi kredas. :)</span><br />
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;"><br /></span>
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;"><br /></span>
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;"><br /></span>
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">(Se nun vi atendas, ke vi ekscios, kiu estas la alia interesaĵo, vi seniluziiĝos: tio estas ĉio por nun.)</span>Sacihttp://www.blogger.com/profile/15783574829172808973noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-5086707520685587763.post-85049465594645522482016-10-10T11:57:00.000-07:002017-12-04T05:22:49.253-08:00"nem is tudom, mi is kéne még..."<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">A héten megkaptam, hogy nem írok eleget a blogba. Az a helyzet, hogy...</span><br />
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;"><br /></span>
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;"></span><br />
<a name='more'></a><br />
<br />
<ol>
<li><span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">kicsit demotivál, mikor látom, hogy vannak olvasóim, de hozzászólások alig</span></li>
<li><span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">nem tudom, mennyi értelme van egyáltalán írni, mert akik közel állnak hozzám, azokkal úgyis keressük egymást</span></li>
<li><span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">nehéz eldönteni, mit akarok megosztani mindenkivel (mármint nem az egész nagyvilággal, hanem a VIP-kör minden tagjával)</span></li>
</ol>
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">Szóval nem nagyon tudtam, mit írhatnék most, mert nincs semmi óriási újság... De aztán eszembe jutott, hogy van pár érdekes momentum, amit érdemes lehet közzétenni itt.</span><br />
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;"><br /></span>
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">Az egyik egy esti spontán beszélgetés vége. Valahogy elkezdtünk hírességekről és legleg-listákról vitatkozni (a legszebb x férfi, nő; stb.). A koreai srác kijelentette (bár valószínűleg egyáltalán nem gondolta komolyan), hogy ő akar lenni a leghíresebb akármi 20 éven belül. Mikor azt feleltem, hogy én valószínűleg sosem leszek akármi leg-, de nem bánom, Annamaaike (egy holland lány, akivel kb. 3 hete ismerjük egymást) azt mondta: "I think you may be the most yourself person". [kb. "Talán te leszel a leginkább önmagad."]</span><br />
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;"><br /></span>
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">Szóval ezt bóknak veszem és zsebre rakom. Elég jó életcél, azt hiszem. :)</span><br />
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;"><br /></span>
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;"><br /></span>
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;"><br /></span>
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">(Ha most azt várnád, hogy mi a másik, akkor le foglak lombozni: egyelőre ez minden.)</span>Sacihttp://www.blogger.com/profile/15783574829172808973noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-5086707520685587763.post-57989696169740024432016-10-02T01:53:00.001-07:002016-10-02T01:56:59.088-07:00Hitzacker<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhTOBfPKhGVEP6TO7BjnzwKxnvtW39hBIV2pHaBnPQCtbmE1RccW1VK7KLflLd7WUCQOTBzRvRbxkh4zq3G3OZz6_XWQFcYT5M77Pih6veKSAL6w3ndDa4_1SRQkgVUx3EKKzHIeCn2_F0/s1600/hitzacker+%25288%2529.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhTOBfPKhGVEP6TO7BjnzwKxnvtW39hBIV2pHaBnPQCtbmE1RccW1VK7KLflLd7WUCQOTBzRvRbxkh4zq3G3OZz6_XWQFcYT5M77Pih6veKSAL6w3ndDa4_1SRQkgVUx3EKKzHIeCn2_F0/s200/hitzacker+%25288%2529.jpg" width="111" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">jen tipa Hitzacker-strato</td></tr>
</tbody></table>
Amuze: kiam ni finfine ekskursis al Hitzacker, proksima urbeto, tie estis nek varmo (Hitze), nek kampoj (Acker). Nu, jes, kampoj dumvoje, ĉie, sed la urbo mem estas malpli kamparana, ol Sammatz (la farmovilaĝo, kie mi momente loĝas). Tamen, estis tre plaĉa, malgraŭ la vetero aĉa. Se vi scivolas pri la detaloj, alklaku.<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<a name='more'></a><br />
<br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhJOcbq09UObFZJIOxUYUHtr6G1s-YdZm7kQs3oDVkm4dpYlStjsWLzrOc_g4yRhrKgcjnK93CiRwPJr9JmsHT7bL_m1VW6-tcDxVa2Nou7ILwfF8sMTXZG_qvwNVSLOYjueT3BYn0UEXM/s1600/hitzacker+%25289%2529.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="179" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhJOcbq09UObFZJIOxUYUHtr6G1s-YdZm7kQs3oDVkm4dpYlStjsWLzrOc_g4yRhrKgcjnK93CiRwPJr9JmsHT7bL_m1VW6-tcDxVa2Nou7ILwfF8sMTXZG_qvwNVSLOYjueT3BYn0UEXM/s320/hitzacker+%25289%2529.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Ŝajne tiu ĉi estas la ĉefplaco: kun la fiŝofontano kaj multe da tipe germanaj domoj (Fachwerkhaus).</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjR6CApe8tKtU0Z53477kkBbch9kZdVt-IzhillQxcqICT2suQFZy5aiXaHGurQyUdgy8hlY4eKHohwiGl4Dg_Ug-5R06-dVTwvWBdFV1D32-yoT2ZEbVgCMXmIcjXoxYe28HJ4L4HtCWM/s1600/hitzacker+%25281%2529.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="179" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjR6CApe8tKtU0Z53477kkBbch9kZdVt-IzhillQxcqICT2suQFZy5aiXaHGurQyUdgy8hlY4eKHohwiGl4Dg_Ug-5R06-dVTwvWBdFV1D32-yoT2ZEbVgCMXmIcjXoxYe28HJ4L4HtCWM/s320/hitzacker+%25281%2529.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Daŭre la ĉefplaco, ĉe la stratangulo. Maldekstre la glaciaĵejo, kiu estis la ŝajnkaŭzo de nia vizito. (Jes, ekstere nuboj, ĉio griza kaj malseka, kaj interne ni, kun bongustaj glaciaĵoj.)</td></tr>
</tbody></table>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi2MNW8WVtrS8mHfP_SYhlfjHr4oIW52KijYTbaOsi8Xxcni6pYgDCgWBA8VENkkeLUouPwgs1EUcXMh3mD29sc3KSEwmrwCuDgOJIErzZwfox2ZeblOEnp0dOvHwt5EM3Rn894mG6HDOw/s1600/hitzacker+%25286%2529.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi2MNW8WVtrS8mHfP_SYhlfjHr4oIW52KijYTbaOsi8Xxcni6pYgDCgWBA8VENkkeLUouPwgs1EUcXMh3mD29sc3KSEwmrwCuDgOJIErzZwfox2ZeblOEnp0dOvHwt5EM3Rn894mG6HDOw/s320/hitzacker+%25286%2529.jpg" width="179" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Ĉiuj surpriziĝis, kial mi fotas necesejobudon, sed ĝi estas simple tiel nekutima kaj amuza. Certe fotinde. ;)</td></tr>
</tbody></table>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg4pPqjTePaetQuJ0baLNgSm99vRz9URNrhvqAR2ygTsZ3zW_QIaA4k6_mZVkOP6QvE8XeZqTXW-NH0TZyXIraihnXOhK6QzDouEOWbuz2U87N14sSHqug52qpXmxAyUvGpshVCBy7NexQ/s1600/hitzacker+%25284%2529.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="179" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg4pPqjTePaetQuJ0baLNgSm99vRz9URNrhvqAR2ygTsZ3zW_QIaA4k6_mZVkOP6QvE8XeZqTXW-NH0TZyXIraihnXOhK6QzDouEOWbuz2U87N14sSHqug52qpXmxAyUvGpshVCBy7NexQ/s320/hitzacker+%25284%2529.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">La riverbordo, kie ni haltis: teorie ĝi estus tre bela je suna vetero kaj de la alia flanko. Ĉiukaze, eĉ tiel indis vidi ĝin.</td></tr>
</tbody></table>
Sacihttp://www.blogger.com/profile/15783574829172808973noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-5086707520685587763.post-6355482977842293532016-10-02T01:35:00.001-07:002016-10-02T01:35:05.777-07:00(?)Nehéz címet adnom ennek a bejegyzésnek, úgyhogy inkább kihagyom. Nehezemre esik az is, hogy megfogalmazzam a gondolataimat és érzéseimet - hogy írhatnék valamiről viszonylag röviden és érthetően, ami mostanában történik bennem és körülöttem? Minden összefügg mindennel: Sammatz-cal, a helyiekkel, az önkéntestársaimmal, a korábbi élményeimmel és gondolkodásommal. Mégis, megpróbálok valami kis értelmet és rendszert csempészni abba a sok mindenbe, amit el szeretnék mondani. Hogy mennyire sikerült, azt ti mondjátok meg.<br />
<br />
<br />
<a name='more'></a><br />
<br />
<b>Először is: </b>kerek három hete érkeztem, és ez idő alatt (nem is olyan?) <b>lassan egyfajta "öreg róka önkéntessé" avanzsáltam. </b>Tudom, mi merre van (általában), akár a kertlabirintusról van szó, akár a konyháról. A neveket is hamar megtanultam (vagy legalábbis jó sokat tudok már), ismerősként üdvözöljük egymást az utcákon. Kipróbáltam már sokféle munkát. És két hét pásztorkodás után, holnaptól kezdve, rám lesz bízva két kis nyáj kecske&birka, ugyanis Jonas (a főfőpásztor) szabadságra megy. Két hétre. Bevallom, kicsit tartok ettől a felelősségtől, bár persze nem leszek vele egyedül, és ha bármi gubanc van, van kihez fordulnunk. Ugyanakkor nagyon megtisztelő is, hogy Jonas így rám meri bízni a dolgot. Szóval egész természetesen és észrevétlenül előállt az a helyzet, hogy tapasztaltnak számítok az önkéntesek között, hogy otthonosan mozgok a farmon. (Mondhatni, hogy ez jó meg megnyugtató érzés, de igazából akkor is nagyon otthon éreztem magam itt, mikor még fogalmam sem volt semmiről.)<br />
<br />
<b>A másik tapasztalat, amiről írni szeretnék, bizonyos értelemben elég mellbevágó, miközben ugyanolyan észrevétlen változásként éltem meg</b>, mint a fentieket. Arról van szó, ami bennem végbe ment az utóbbi egy hétben. Nem akarom különösebben részletezni az előzményeket, legyen elég annyi, hogy nem ez volt életem legboldogabb időszaka. Azt hiszem, nem is a legnehezebb, de ha osztogatnék ilyen címeket, biztos versenyben lenne. Legalábbis most így érzem. És mégis: bár a "padlón-vagyok érzés" oka még mindig fennáll, az utóbbi pár napom kifejezetten jó hangulatban telt. Remélhetőleg ez így is marad. Mi változott? Csak én. Nem tudom, miért most (miért nem korábban?!), nem tudom, hogyan és miért. De egyszer csak eljutottam addig a felismerésig, hogy: a helyzeten nem tudok változtatni, ergó ha nem váltok nézőpontot/stratégiát, akkor tényleg semmi jó nem fog kisülni a dologból... és voilà: máris sokkal szebb az élet, zöldebb a fű, stb. Nem mondom, hogy már nem bánt az, hogy így alakultak a dolgok, ahogy, de most látom azt is, hogy mennyit tanultam belőle. Persze, valószínűleg az is sokat adna, ha máshogy lenne, de biztos nem ezt. Bizonyos értelemben még hálás is vagyok, mert így megtapasztalhattam, hogy lehetséges szinte egyik percről a másikra megváltoztatni a saját nézőpontodat. Néha tényleg csak ennyi kell: <a href="https://www.youtube.com/watch?v=cYcfCf6RQ38">"relax, take it easy"</a>. Az egyetlen bökkenő, hogy ezt mondani könnyű, csinálni pedig nehéz, szóval nem a legjobb mondat, ha meg akarsz vigasztalni valakit. De ha magadat akarod vigasztalni, akkor már van értelme mondogatni.Sacihttp://www.blogger.com/profile/15783574829172808973noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5086707520685587763.post-8892379751927373172016-09-26T14:24:00.002-07:002016-10-02T07:54:51.543-07:00Lüneburg - ekskurso / kiruccanás<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhVrOOk2FbCOgLW_wCC6gU-ANBYQAlPHnnMLSb3NepEjhPvlklQnVGY8VLFFbgWbEpPut8nO4PtNd1urJExCrFPt1XcSHGW2FXk2Q7h2aKJ1WVWi0KTSFiOuzRqPYzKVcF0AphHGbRR_os/s1600/L%25C3%25BCneburg_+%25284%2529.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="177" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhVrOOk2FbCOgLW_wCC6gU-ANBYQAlPHnnMLSb3NepEjhPvlklQnVGY8VLFFbgWbEpPut8nO4PtNd1urJExCrFPt1XcSHGW2FXk2Q7h2aKJ1WVWi0KTSFiOuzRqPYzKVcF0AphHGbRR_os/s320/L%25C3%25BCneburg_+%25284%2529.jpg" width="320" /></a>Két hét után sor került az első igazi kirándulásra, amely során felfedeztünk egy közeli és rendkívül bájos várost - itt ismét fotókban.<br />
<br />
Post du semajnoj okazis mia unua vera ekskurso, dum kiu ni malkovris ĉarmegan kaj proksiman urbon kun kelkaj aliaj volontuloj. Jen kelkaj eroj de niaj spertoj, raportite per fotoj.<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<a name='more'></a><br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgAb4QkRYkCFRPShM-1X2gCwR0cfda74MSHynPaT1ERvf30rNp3l5C8m-oNZ2jf2gCYATnZmnKwwkovxJPgifkBua5A6-yFRGN-eikThtgJC3sgEqS_SlQz5GLEB3HqHAFQidzI4TTop64/s1600/L%25C3%25BCneburg_+%25285%2529.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="179" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgAb4QkRYkCFRPShM-1X2gCwR0cfda74MSHynPaT1ERvf30rNp3l5C8m-oNZ2jf2gCYATnZmnKwwkovxJPgifkBua5A6-yFRGN-eikThtgJC3sgEqS_SlQz5GLEB3HqHAFQidzI4TTop64/s320/L%25C3%25BCneburg_+%25285%2529.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Aro da "iomete malnovaj" konstruaúoj, sed tamen en tiom bona stato... nekredeblaj stratoj!<br />
Egy rakás "vadonatúj" épület, és mégis milyen jó állapotban vannak... hihetetlen utcák!</td></tr>
</tbody></table>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjEyu8F3HPx5NkH76z2pmvu3cKL8AzqmbyWueXEs9L1ZglX2skHDNcqzzpNbQyh99sBJ8Q77jvA4tRrknYbg1-Ify5PgnjhrrF1P01RrXnDkUBvUT8wdzWRpDuuGl65u3Bh84h3Ywhun_c/s1600/L%25C3%25BCneburg_+%252811%2529.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="179" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjEyu8F3HPx5NkH76z2pmvu3cKL8AzqmbyWueXEs9L1ZglX2skHDNcqzzpNbQyh99sBJ8Q77jvA4tRrknYbg1-Ify5PgnjhrrF1P01RrXnDkUBvUT8wdzWRpDuuGl65u3Bh84h3Ywhun_c/s320/L%25C3%25BCneburg_+%252811%2529.jpg" style="cursor: move;" width="320" /></a></div>
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj74LNISqBO_8clm-VThl63jYluy9qmjlMoSt0X70Heuap3SSOjvh7w8T56fkmDQVHdtQHHxiTm9DUVfL59enMWoJkq1_-_YFWB9TOS4CqLFB904w6aILkxqmC8EjONfmKgei6lmxP9pZU/s1600/L%25C3%25BCneburg_+%25288%2529.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="179" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj74LNISqBO_8clm-VThl63jYluy9qmjlMoSt0X70Heuap3SSOjvh7w8T56fkmDQVHdtQHHxiTm9DUVfL59enMWoJkq1_-_YFWB9TOS4CqLFB904w6aILkxqmC8EjONfmKgei6lmxP9pZU/s320/L%25C3%25BCneburg_+%25288%2529.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Perfekta elvido el ĉarma bierejo, kie ni haltis por kelka tempo.<br />
Tökéletes kilátás egy kedves kis sörözőből, ahol megálltunk egy kis időre.</td></tr>
</tbody></table>
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhbLRINWrtPv7skI0EZxtQOlDbp1dk2FrjYe4RATS1gk4DeG4aSFJ5fzZ9YPLz42DXFmOUyY0VwWZ145_MYp173RfOHEZ_j5IlQZHThkk5Q2CfpwuUS8N9JvzrxTPbaSfKRcNA8n86eRYM/s1600/L%25C3%25BCneburg_+%252812%2529.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhbLRINWrtPv7skI0EZxtQOlDbp1dk2FrjYe4RATS1gk4DeG4aSFJ5fzZ9YPLz42DXFmOUyY0VwWZ145_MYp173RfOHEZ_j5IlQZHThkk5Q2CfpwuUS8N9JvzrxTPbaSfKRcNA8n86eRYM/s320/L%25C3%25BCneburg_+%252812%2529.jpg" width="179" /></a>Sacihttp://www.blogger.com/profile/15783574829172808973noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5086707520685587763.post-53083209275724966762016-09-23T11:15:00.003-07:002016-09-23T11:15:28.340-07:0010 nap - 10 új tapasztalat / 10 tagoj - 10 novaj spertojSzóval majdnem 2 hete vagyok itt, 10 napot dolgoztam eddig a sammatzi farmon. A munka általában reggel 8-tól 12:30-ig, aztán délutánonként általában 2-től 5 óráig. Ebben a bejegyzésben összeszedem azokat az új és érdekes dolgokat, amiket az elmúlt időszakban megéltem és megtanultam - és amiket máshol nem tapasztalhattam volna meg.<br />
<br />
Do, mi loĝas ĉi tie preskaŭ ekde 2 semajnoj, ĝis nun 10 tagojn mi laboris sur la farmo de Sammatz. La laboro kutime daŭras de la 8a matene ĝis la 12:30, kaj posttagmeze de la 2a ĝis la 5a horo. En tiu ĉi blogero mi kolektas tiujn novajn kaj interesajn aferojn, kiujn mi travivis kaj lernis dum tiu ĉi periodo - kaj kiujn mi ne povintus sperti en alia loko.<br />
<br />
<br />
<a name='more'></a>/Esperante sube/<br />
<br />
1. hogyan kell pizzatésztát gyúrni - ha 4 kiló liszt az alap<br />
2. az édeskömény zseniális teának, és a megtévesztésben is élen jár (a legjobb "ál-kapor")<br />
3. szeretek új dolgokba belevágni, akkor is, ha nem tudni, mi lesz a vége<br />
4. a kecskék és a bárányok pupillája vízszintes! :O<br />
5. az angolom nem is olyan rossz :)<br />
6. ahol kert, ott gaz - a gyomlálással töltött időtől függetlenül<br />
7. nincs jobb, mint koszosan asztalhoz ülni, ha mindenki más is csupa sár (legalább látszik, hogy dolgoztál)<br />
8. óriási babzsákokon, szabad ég alatt aludni <3<br />
9. avokádó + szójaszósz, mmm!<br />
10. jobban bírom a hullámvasutat, mint hittem (az út az Elbához, ahová párszor elfutottam) - és főképp jó társaságban<br />
+ 1 még mindig a beszélgetés a kedvenc hobbim - annyi érdekes ember van!<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
***</div>
<br />
1. kiel oni pretigas la picon - se la bazo estas 4 kilogramoj da faruno<br />
2. la dolĉa kumino estas genia teo, kaj tre fakas ankaŭ pri trompludo (la plej bona "pseŭdo-aneto")<br />
3. mi volonte faras novajn aferojn, eĉ se ne eblas scii, kien ili gvidas<br />
4. ŝafoj kaj kaproj havas horizontalan pupilon! :O<br />
5. mia angla eĉ ne tiom aĉas :)<br />
6. kie ĝardeno, tie miskreskaĵoj - sendepende de tio, kiom da tempon vi pasigas luktante kontraŭ ili<br />
7. nenio pli bonas, ol malpure tagmanĝi, se ankaŭ ĉiuj aliuloj riĉas je kotomakuloj (almenaŭ videblas, ke vi laboris)<br />
8. dormi subĉiele, sur grandaj "fazeolsakoj" <3<br />
9. avokado + sojosaŭco, mmm!<br />
10. mi pli bone eltenas ondotrajnecan vojon, kurante, ol mi kredis - kaj ĉefe kun bona kompanio (la vojo al la rivero Elbe estas tute malplata)<br />
+1 la plej bona patokupo estas daŭre la babilado - kiom da interesaj homoj!Sacihttp://www.blogger.com/profile/15783574829172808973noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5086707520685587763.post-62678086256628862972016-09-15T03:34:00.001-07:002017-12-04T05:23:16.690-08:00Simple nur fotoj / Egyszerűen csak képekAhelyett, hogy ismét hosszasan koptatnám a billentyűzetet, jöjjön inkább egy képes beszámoló az első napokról. Azt hiszem, így érdekesebb, és az is könnyebben elképzelhető, hogy miért jó itt. :)<br />
<br />
Anstataŭ longa skribaĉo mi prefere verku "bildraporton" pri la unuaj tagoj. Mi kredas, ke tiel la afero estos pli interesa, kaj ankaŭ pli facilos imagi, kial bonas esti ĉi tie. :)<br />
<br />
<br />
<a name='more'></a><br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjqFYA7TCJiJBEkfYqUuN9V6MMxxraY-86pIuWKZzNYdUEov-KnVQyYTcI_PBQHn5my8Nw010mG8d7OMJHjtLqmhGdf-YIZ-Kn1vuLYsP_vFqSrolO9gbxNw0OQPPzl_JnANUlKx3z0iRM/s1600/sammatz_hauptgeb%25C3%25A4ude.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="179" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjqFYA7TCJiJBEkfYqUuN9V6MMxxraY-86pIuWKZzNYdUEov-KnVQyYTcI_PBQHn5my8Nw010mG8d7OMJHjtLqmhGdf-YIZ-Kn1vuLYsP_vFqSrolO9gbxNw0OQPPzl_JnANUlKx3z0iRM/s320/sammatz_hauptgeb%25C3%25A4ude.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">az épület, ahol lakunk / la kontruaĵo, kie ni vivas</td></tr>
</tbody></table>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjD4ex1-ERMKpLFerTQePbgyjBcZyaX_vRqxIeoxVLa4Xq8Zw3vHmzkhuT3TDcGGI_rK_YcHcPtCj5YKhLp_48usg5uiRQgBUTrCFuQjez6AqZqDRStvbqsJGnnFPNvwK7C5cjUDc_J2Cs/s1600/sammatz_caf%25C3%25A9+am+michaelshof.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="179" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjD4ex1-ERMKpLFerTQePbgyjBcZyaX_vRqxIeoxVLa4Xq8Zw3vHmzkhuT3TDcGGI_rK_YcHcPtCj5YKhLp_48usg5uiRQgBUTrCFuQjez6AqZqDRStvbqsJGnnFPNvwK7C5cjUDc_J2Cs/s320/sammatz_caf%25C3%25A9+am+michaelshof.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">A "farmfalucska" kávézója (természetesen minden bio) - itt fagyizunk minden nap a munka után. /<br />
La propra kefejo de la "farmovilaĝeto" (kompreneble ĉio bio), kie ni glaciaĵumas ĉiun posttagmezon post la laboro.</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhZHp1G6JdfLdGrkgtxx5nGORWEDyQc-Z7RikjRY0Se9jONgXhQHtOOhievqsF4zFLAuXgRNIC0jgFw8QVqOQDav_LolsOtRYv_wXo6YmXmZbHsKz4kjvRZRduQoMSt6jZv9cq_tlHC9sc/s1600/sammatz_garten+%25281%2529.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="179" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhZHp1G6JdfLdGrkgtxx5nGORWEDyQc-Z7RikjRY0Se9jONgXhQHtOOhievqsF4zFLAuXgRNIC0jgFw8QVqOQDav_LolsOtRYv_wXo6YmXmZbHsKz4kjvRZRduQoMSt6jZv9cq_tlHC9sc/s320/sammatz_garten+%25281%2529.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Irány a kert! / Ek la la ĝardeno!</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgauIvQbdYqTsPq8jv7zycAVUuqTqZXxd9VKkzru9oema5OyVnEfo4gQvONz48Tk1WRqr2itonIyzDHoz3yko1ACDNjQUuh-7AzD7vlR0dItVohWWU2Nj9BpW8fipKBzUn2H2Aik4G9UvY/s1600/sammatz_geb%25C3%25A4uden+%25281%2529.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgauIvQbdYqTsPq8jv7zycAVUuqTqZXxd9VKkzru9oema5OyVnEfo4gQvONz48Tk1WRqr2itonIyzDHoz3yko1ACDNjQUuh-7AzD7vlR0dItVohWWU2Nj9BpW8fipKBzUn2H2Aik4G9UvY/s320/sammatz_geb%25C3%25A4uden+%25281%2529.jpg" width="179" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Néha ilyen lakóházakba botlasz a sétáid során - hiszen a közösség tagjai nagyrészt itt élnek. /<br />
Kelkfoje tiajn loĝdomojn oni renkontas hazarde, dum siaj promenoj - ja plejparto de la komunumo vivas ĉi tie.</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhJwuudSkIx4C5qHdtI1QKGJf6T9XDTTgXElR7eGZqlDfVwVKIKO03yFabjwmb835Zj6tT5LoQFqlqTUKjv3PBvi0fmkT_X5s_Rt7eECseisUatGfjO6xcRXkQefqJDKUAaWpIXj5-VLO4/s1600/r%25C3%25B3zs%25C3%25A1k_high+hopes+%25282%2529.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="179" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhJwuudSkIx4C5qHdtI1QKGJf6T9XDTTgXElR7eGZqlDfVwVKIKO03yFabjwmb835Zj6tT5LoQFqlqTUKjv3PBvi0fmkT_X5s_Rt7eECseisUatGfjO6xcRXkQefqJDKUAaWpIXj5-VLO4/s320/r%25C3%25B3zs%25C3%25A1k_high+hopes+%25282%2529.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Az egyik kedvenc rózsám (igen, mindnek van neve). /<br />
Unu el miaj plej ŝatataj rozoj (jes, ĉiuj havas nomon).</td></tr>
</tbody></table>
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgFxd2XyEGgLytj_S6xDXLjmxjFRTybb5Kg1anAKD8GvkI59LguQ3YmHEuVxxzgxLuUTA7jkCCz03SRiVe36NAT_-CGCmemrGLuhX0A1MpX699-dGUu87xMmXPgRIRrO96RT94S_Gd8Trc/s1600/r%25C3%25B3zs%25C3%25A1k_soleil+vertical+%25281%2529.jpg" imageanchor="1"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgFxd2XyEGgLytj_S6xDXLjmxjFRTybb5Kg1anAKD8GvkI59LguQ3YmHEuVxxzgxLuUTA7jkCCz03SRiVe36NAT_-CGCmemrGLuhX0A1MpX699-dGUu87xMmXPgRIRrO96RT94S_Gd8Trc/s320/r%25C3%25B3zs%25C3%25A1k_soleil+vertical+%25281%2529.jpg" width="179" /></a><br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEggLqcAAPfyO6xa7bVKOS0qdKGNfRw39OAWSkzODhmrlZNxeKhdqXRPhzjRcAs2bzxa_bsWmF_O-geTkjCPa_BTbkvaiLzlP2n9Tgsd-2JEIHloO2x3gEfwh8tEvX6btO-PWC23aVx3hv0/s1600/sammatz_garten+%252811%2529.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="179" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEggLqcAAPfyO6xa7bVKOS0qdKGNfRw39OAWSkzODhmrlZNxeKhdqXRPhzjRcAs2bzxa_bsWmF_O-geTkjCPa_BTbkvaiLzlP2n9Tgsd-2JEIHloO2x3gEfwh8tEvX6btO-PWC23aVx3hv0/s320/sammatz_garten+%252811%2529.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Laufente - sind sie doch nett! :)</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhCL4QXxAgyYR_P1w5sQkcpN1cPz67av7RWlzSJOY7kWHZQUU2nUEHuPOe-rUq2R1Ta6IX6PRi8T1SDLEZykRUW1q3ERGysMgFmkEycg0Ge9FF5AFQ0LZ3ZQUdGA4XnuElUHqiUMrloKVs/s1600/sammatz_garten+%252812%2529.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="179" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhCL4QXxAgyYR_P1w5sQkcpN1cPz67av7RWlzSJOY7kWHZQUU2nUEHuPOe-rUq2R1Ta6IX6PRi8T1SDLEZykRUW1q3ERGysMgFmkEycg0Ge9FF5AFQ0LZ3ZQUdGA4XnuElUHqiUMrloKVs/s320/sammatz_garten+%252812%2529.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">A kert végében még egy kis sziget is van! :O /<br />
Fine de la ĝardeno eĉ eta insulo troveblas! :O</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhHndEd6aW9Xh-927RMapgrJQigTbgwUGJZcG5rG00gabmDq8NRpKXQCh7M3VKi5nu0sIC117Hpb92lKu-s-wyB_ZhxM4ofHB5TWiftKHAr2Rwzzi21qhlszVCMb-vl0tbJsdBBHM79MbM/s1600/sammatz_+glashaus+%25281%2529.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhHndEd6aW9Xh-927RMapgrJQigTbgwUGJZcG5rG00gabmDq8NRpKXQCh7M3VKi5nu0sIC117Hpb92lKu-s-wyB_ZhxM4ofHB5TWiftKHAr2Rwzzi21qhlszVCMb-vl0tbJsdBBHM79MbM/s320/sammatz_+glashaus+%25281%2529.jpg" width="179" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Üvegház különféle palántákkal.<br />
Vitrodomo por diversaj plantoj.</td></tr>
</tbody></table>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><img border="0" height="179" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhn6usuVQuynOGhFqzJLh5KKRhwqbZai5VkBJWkT2aRJqV-VVANERG8rpTyS7B1iCpviJ0j2yaKgLsndNz9-UTkyAg8GKJFupxC_8mW9Y4AAWph9v7wJyctM3p6Py2s-gZ1Sc7EC4kgiaQ/s320/sammatz_garten+%25287%2529.jpg" style="text-align: start;" width="320" /><br />
<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj4THzsJmhXdnD0K3zoCp1OJY1YdGplNIb1Wdipe0CUjfJdfNEpJKlxR0mec1siQ1Q9Wb811MY4nioLO-S11HlMO9W8Z4guQVpsQicYFRTWvK9DEHO3k_bUUcwLAPbEhwer8UtEztc55pE/s1600/sammatz_+glashaus+%25282%2529.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="179" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj4THzsJmhXdnD0K3zoCp1OJY1YdGplNIb1Wdipe0CUjfJdfNEpJKlxR0mec1siQ1Q9Wb811MY4nioLO-S11HlMO9W8Z4guQVpsQicYFRTWvK9DEHO3k_bUUcwLAPbEhwer8UtEztc55pE/s320/sammatz_+glashaus+%25282%2529.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Egy a sok szökőkút közül (a papagájházban). /<br />
Unu el la multaj fontanoj (en la birdodomo).</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhw8laspZq2ajPT4dHT7u29z9-tttk9a97dS1ni2sAj1QXZSZR2pd1Km-FGDmu3eoKu-3yjJaMII3QqfJsuXKYFAXAi7AOn4zFyymSs3xKkGL6FWB1lCKDI9bAfjJeZbzVu1qPvHfDHNJE/s1600/sammatz_garten+%252814%2529.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="179" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhw8laspZq2ajPT4dHT7u29z9-tttk9a97dS1ni2sAj1QXZSZR2pd1Km-FGDmu3eoKu-3yjJaMII3QqfJsuXKYFAXAi7AOn4zFyymSs3xKkGL6FWB1lCKDI9bAfjJeZbzVu1qPvHfDHNJE/s320/sammatz_garten+%252814%2529.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">a kert végében lévő "grillsarok" padjai /<br />
benkoj de la grillteraso, kiu situas rande de la ĝardeno</td></tr>
</tbody></table>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiYQCwjWawjsJwtWgcYosar8L5H5nOOqj3_ubTwzTOtNq0tRWLO5VWZJryBbhIL8VTAlLYlaXDk8bO2jBe0aG-heho8AFRVd0OoUzSYMCnGi3PKDjbfe3vucqEn5q0oOQqnehtBnfHphm4/s1600/sammatz_acker.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiYQCwjWawjsJwtWgcYosar8L5H5nOOqj3_ubTwzTOtNq0tRWLO5VWZJryBbhIL8VTAlLYlaXDk8bO2jBe0aG-heho8AFRVd0OoUzSYMCnGi3PKDjbfe3vucqEn5q0oOQqnehtBnfHphm4/s320/sammatz_acker.jpg" width="179" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Ééééés... a földek! Különféle zöldségek, földieper... mögötte pedig a legelő, ahol a tyúkok, a kecskék és a birkák a nappalokat töltik. <3 ***///*** Kaj jen la kampoj! Aŭ ero de ĝi. Diversaj legomoj, fragoj... kaj tute malantaŭe la kampo, kie la kokinoj, kaproj kaj ŝafoj la tagojn pasigas. <3</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgdd3jg231CsXgls7qya8_RrykpBGHqZz03jisvqJpLi8U8iIUqjp-4w6ZU8ybGPvI3sq1vQ8j0pif5l8PebuqfN63YLeQ-DV5f4nvUZ7g38h_CuL9mo0NC7v3agwok0JGNoafDnJBmy_o/s1600/sammatz_tiere+%25283%2529.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="179" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgdd3jg231CsXgls7qya8_RrykpBGHqZz03jisvqJpLi8U8iIUqjp-4w6ZU8ybGPvI3sq1vQ8j0pif5l8PebuqfN63YLeQ-DV5f4nvUZ7g38h_CuL9mo0NC7v3agwok0JGNoafDnJBmy_o/s320/sammatz_tiere+%25283%2529.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Tschüss, das war's für heute!</td></tr>
</tbody></table>
Sacihttp://www.blogger.com/profile/15783574829172808973noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-5086707520685587763.post-58540992131874724902016-09-12T06:16:00.000-07:002016-09-13T09:50:50.101-07:00A farm, ahol élünk: első nap<div class="MsoNormal">
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjfmkYpP9PZmZ7Ak7ESfLfOHk3-S8wh-RFeCpA-nkn926JDcLqgtLdTvPd5NE8W42wjfzKga7sIlpTH0QycEOPoD_d92YqlGyCJRQYwWcQ05zakl8lgJz-AXMa5bRv70vHWIphE-cNXWgU/s1600/WP_20160911_07_23_48_Pro.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="111" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjfmkYpP9PZmZ7Ak7ESfLfOHk3-S8wh-RFeCpA-nkn926JDcLqgtLdTvPd5NE8W42wjfzKga7sIlpTH0QycEOPoD_d92YqlGyCJRQYwWcQ05zakl8lgJz-AXMa5bRv70vHWIphE-cNXWgU/s200/WP_20160911_07_23_48_Pro.jpg" width="200" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Napfelkelte a vonatablakból - már Németországban! :)</td></tr>
</tbody></table>
Szóval megérkeztem. 22 óra vonatozás után: átszállásokkal és
5 óra Berlinnel együtt ez nem is sok. Az a fura, hogy még ekkor sem izgultam
meg azóta se, nagyon otthonos ez a hely. Egyáltalán nem érzem, hogy lenne miért
izgulni. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br />
<br />
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
</div>
<a name='more'></a><br />
<div class="MsoNormal">
Az első benyomásom nagyon pozitív: mindenki nagyon
segítőkész velem. Kiderült, hogy ez nemcsak egy farm, hanem egy egész falu.
Minden bio, a kávézótól elkezdve az állattartáson át a gyümölcsökig és
zöldségekig. Ami meglepőbb: a többségnek van köze a Waldorf-sulikhoz is (és
azon belül az antropozófiához: szóval kiderül, hogy ezért nem szabad
„publikusan” jógázni, mert szerintük az nem a megfelelő fajtája a
meditációnak). És az alkohol meg egyéb tudatmódosítás is azért tilos itt, mert
vannak itt (halmozottan) hátrányos helyzetű gyerekek, akik miatt a közösség
szeretné elkerülni, hogy bármiféle kínos partinak vagy másnapos sztorinak
legyenek szemtanúi. Szóval szó sincs fura szektáról, ami most berántana. <span style="font-family: "wingdings";">:)</span><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "wingdings";"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal">
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj57a15pAXJ4McCfJ4UxmaJVPatTAwn3aQe-CYX_SwSb-GHKd3sIO6C4X6um8kOrT5Zkk4El4-Tpi331QfubiOnOuziyPLmlp8stMsWWlnq5apz5xH_UTyHKE5_AsuNTgZLI32j4DKFWqs/s1600/WP_20160912_13_30_30_Pro.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="179" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj57a15pAXJ4McCfJ4UxmaJVPatTAwn3aQe-CYX_SwSb-GHKd3sIO6C4X6um8kOrT5Zkk4El4-Tpi331QfubiOnOuziyPLmlp8stMsWWlnq5apz5xH_UTyHKE5_AsuNTgZLI32j4DKFWqs/s320/WP_20160912_13_30_30_Pro.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Igen, ez a szobám: a könyvtár..:O<br /> #bakancslista <3</td></tr>
</tbody></table>
Az önkéntesek, akikkel lakom, egész sokan vannak: most kb.
20-an, mindenfelől. Páran Németországból, de a többség máshonnan:
Franciaország, Anglia, Dánia, Zimbabve, Mexikó… És igen, sokat beszélünk
angolul is, de van sok lehetőség németül csevegni is. Egyértelműen több, mint
otthon. Este hosszabban beszélgettem az egyik önkénteskoordinátorral is –
kérdeztek róla, mit dolgoznék szívesen, szóval remélhetőleg olyan helyekre
osztanak majd be, ahol németül beszélhetek. Ma egész sok különböző dolgot
csináltam: áfonyát szedtünk, epret gyomláltunk, aztán délután az „alma-túra” (<span style="font-family: wingdings;">--></span> komposzt, állateledel
és konyha), este pedig a „tejműhelyben” segítettem takarítani.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Hm, ez talán így nem elég érdekes, szóval inkább listázok
pár dolgot, ami nagyon király itt (jobb, mint vártam):<o:p></o:p></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpFirst" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
</div>
<ul>
<li><span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-variant-numeric: normal; text-indent: -18pt;"> </span><span style="text-indent: -18pt;">a könyvtárban alszom!</span></li>
<li><span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-variant-numeric: normal; text-indent: -18pt;"> </span><span style="text-indent: -18pt;">a reggeli és a vacsi önkiszolgáló, de a hűtő
mindig tele friss helyi bio cuccokkal és mindez ingyen van :O</span></li>
<li><span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-variant-numeric: normal; text-indent: -18pt;"> </span><span style="text-indent: -18pt;">a nappali tele van óriási babzsákokkal</span></li>
<li><span style="text-indent: -18pt;">a </span><span style="font-family: "calibri" , sans-serif; font-size: 11pt; line-height: 107%; text-indent: -18pt;"> nap szava: jäten :P</span></li>
</ul>
<!--[if !supportLists]--><o:p></o:p><br />
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<o:p></o:p></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpLast" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<o:p></o:p></div>
Sacihttp://www.blogger.com/profile/15783574829172808973noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-5086707520685587763.post-20092801796067566372016-09-11T06:19:00.000-07:002016-09-13T09:45:46.325-07:00Berlino - kun mi<div class="MsoNormal">
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgUSZJ7TVE9nuuABqdDn-6cTnMB0atEjdSiwGxb52W8MdHpMiTp-o2DDKzEsXnZn43rV75HRWiFirR2PTk7bN2biBtVXRZgO3Idws-chgQLoVLvrqGD4C29NKpxv7sYzjMDl_HWtX6m97U/s1600/WP_20160911_07_23_48_Pro.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="111" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgUSZJ7TVE9nuuABqdDn-6cTnMB0atEjdSiwGxb52W8MdHpMiTp-o2DDKzEsXnZn43rV75HRWiFirR2PTk7bN2biBtVXRZgO3Idws-chgQLoVLvrqGD4C29NKpxv7sYzjMDl_HWtX6m97U/s200/WP_20160911_07_23_48_Pro.jpg" width="200" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Sunleviĝo el la trajno - jam en Germanio! :)</td></tr>
</tbody></table>
<span lang="GSW-FR">Do, mi alvenis al la farmo – post 22 horoj da veturado. Sed
tio ne tiom vere longas, se vi kalkulas, ke mi ankaŭ haltis Berlino por 5 horoj
kaj mi ŝanĝis trajnon ankaŭ en Lüneburg und Büchen. Mi pensis, ke mi skribos en
Eo. pri io malsama, ol en la hungara, do mi rakontos al vi iom pri mia sperto
en Berlino.</span><br />
<br />
<span lang="GSW-FR"><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="GSW-FR"><br /></span>
<span lang="GSW-FR"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="GSW-FR"></span></div>
<a name='more'></a><br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgO2IK_P5c-O2jgw2xzY0YnqQfi8YgCcsJoAFIhRwSxTniVHRh21sNNmtrBu22aa65nlr5D7whsNZe4BpOcyQwDuvfq4l8QRILnxNl7OaOPfUXFw5jewIlA_QK_LfqTvo5ChoeZ5u5D2ko/s1600/WP_20160911_10_30_44_Pro.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="179" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgO2IK_P5c-O2jgw2xzY0YnqQfi8YgCcsJoAFIhRwSxTniVHRh21sNNmtrBu22aa65nlr5D7whsNZe4BpOcyQwDuvfq4l8QRILnxNl7OaOPfUXFw5jewIlA_QK_LfqTvo5ChoeZ5u5D2ko/s320/WP_20160911_10_30_44_Pro.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Iu de la multaj pontoj</td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal">
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjc5tuwBZAcWgT2kQsnzlkhx-lgvpQg7LfKSGWasZXmA_2decy6YMaSMdBQWu02jtuvFPhyphenhyphenAvCv3HciYNVZbZ1TvOpCokDSkGU9-rPFGLgxa9BKG0MuhRjoJAHg5AHI2gtbD8rW5sUrSXA/s1600/WP_20160911_11_36_13_Pro.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><img border="0" height="177" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjc5tuwBZAcWgT2kQsnzlkhx-lgvpQg7LfKSGWasZXmA_2decy6YMaSMdBQWu02jtuvFPhyphenhyphenAvCv3HciYNVZbZ1TvOpCokDSkGU9-rPFGLgxa9BKG0MuhRjoJAHg5AHI2gtbD8rW5sUrSXA/s320/WP_20160911_11_36_13_Pro.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Eta parto de granda parko</td></tr>
</tbody></table>
<span lang="GSW-FR">Mi pasigis tie nur 4-5 horoj, do mi certe ne vidis multe. Mi
nek povis uzi mian telefonaplikaĵon, kiu gvidus min tra la ĉefurbo, do mi
decidis simple lasi mian grandan pakaĵon en la stacio kaj promeni hazarde, laŭ
la vojoindikiloj. Ŝajnas ke estis bone ideo: belaj pontoj, grandeeeega parko, la
faman Reichstag, la <span style="color: red;">Brandenburgan pordegon</span><span style="color: red;"> </span>kaj eĉ la hotelo
Adlon.<sup>1</sup> Mi subite kaj hazarde rekontis kelkajn, kiuj protestis por
la egalaj rajtoj de germaniaj ciganoj. Mi dormis en la granda parko (nu, ĝi
nomiĝas Tiergarten, sed mi tute ne renkontis bestojn en tiu senco), por ne esti
sunbatita dum la tagmezaj horoj. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="GSW-FR"></span><br />
<span lang="GSW-FR"></span>
<span lang="GSW-FR"></span>
<span lang="GSW-FR"></span><br />
<span lang="GSW-FR"></span></div>
<div class="MsoNormal">
Sed la plej amuza rakonto pri Berlino: jam promenante reen al
la stacio, kiam mi paŝis post juna patro (eble 30) kun eta infano. Biciklanto
apude ĵus perdis iun sian pakaĵon, kaj post ke oni postkriis ŝin, la sekva
babilo okazis inter la knabineto kaj la patro:<br />
<br /></div>
<ul>
<li style="text-align: justify;">(P) Do, vidu, se
oni perdas aĵojn, eblas postkrii, kaj tiam ĉio estos en ordo.</li>
<li style="text-align: justify;">(K) Ĉu vi jam
perdis ion?</li>
<li style="text-align: justify;">(P) Jes, sufiĉe
multe.</li>
<li style="text-align: justify;">(K) Kion?</li>
<li style="text-align: justify;">(P) Mian
junecon...</li>
</ul>
<div style="text-align: justify;">
<sup style="text-align: start;"><span lang="GSW-FR">1</span></sup><span lang="GSW-FR" style="text-align: start;"> tio estas tre amuza, ĉar mi ĵus vidis la filmseri(et)on pri tio, kaj mi ne sciis, ke ĝi vere ekzistas! :O</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span lang="GSW-FR" style="text-align: start;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="clear: right; float: left; margin-bottom: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhu9VsxQSxMFqTaKoG5mDTRFPpMxk998EQ-0LcDKhFUjflp5UFJDmXoU-v_t0GW2XxH6Vs2QmV4tyL6O5wf0qzFTLcTT19Cuvt7o5vnXRpL4zwILsPPJ72KTZLDysKJOPi9fgFpDGfGsyk/s1600/WP_20160911_11_13_14_Pro.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="177" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhu9VsxQSxMFqTaKoG5mDTRFPpMxk998EQ-0LcDKhFUjflp5UFJDmXoU-v_t0GW2XxH6Vs2QmV4tyL6O5wf0qzFTLcTT19Cuvt7o5vnXRpL4zwILsPPJ72KTZLDysKJOPi9fgFpDGfGsyk/s320/WP_20160911_11_13_14_Pro.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="font-size: 12.8px; text-align: center;">la plej kortuŝa skulpto, kiun mi en Berlino renkontis</td></tr>
</tbody></table>
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
</div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="GSW-FR"><br /></span>
<span lang="GSW-FR"><br /></span>
<span lang="GSW-FR"></span></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjtpBqR-zB1y-17zsF33pzIB2-6O4W-ksT1lkrtmAi-YAbzVV53-GdcawsJrdYgOH1ytpDzPA1kVVr6atHtVbQsEuJO_27LdeGpfz1cpREkALboFgDaZSNF3KHQQYqFzdy8qudUKpADhzY/s1600/WP_20160911_11_13_45_Pro.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em; text-align: center;"><img border="0" height="177" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjtpBqR-zB1y-17zsF33pzIB2-6O4W-ksT1lkrtmAi-YAbzVV53-GdcawsJrdYgOH1ytpDzPA1kVVr6atHtVbQsEuJO_27LdeGpfz1cpREkALboFgDaZSNF3KHQQYqFzdy8qudUKpADhzY/s320/WP_20160911_11_13_45_Pro.jpg" style="cursor: move;" width="320" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
Sacihttp://www.blogger.com/profile/15783574829172808973noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5086707520685587763.post-11768378451812369532016-09-10T11:45:00.002-07:002016-09-10T11:45:50.044-07:00Es ist soweit... (Eo)<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEidybc7TcdK2Pn5weTjlbz66qQNNHD8xvz2_zMp6QRWONNBHQJY_YFtvUogJ0keza8grRoHLcKbu7O28dAbYGjrTnF_Ei7yppdVR3jieRMSnGGrv4AqkjQKTVeeVt_4Mvu8Hu8xM5toOF0/s1600/WP_20160910_17_21_17_Pro.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="111" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEidybc7TcdK2Pn5weTjlbz66qQNNHD8xvz2_zMp6QRWONNBHQJY_YFtvUogJ0keza8grRoHLcKbu7O28dAbYGjrTnF_Ei7yppdVR3jieRMSnGGrv4AqkjQKTVeeVt_4Mvu8Hu8xM5toOF0/s200/WP_20160910_17_21_17_Pro.jpg" width="200" /></a></div>
Do, iel tiel aspektas la komenco de mia vojaĝo. Aŭ, pli precize, miaj pakaĵoj. Mi tute ne scias, ĉu tro multe, ĉu tro malmulte: iom zorgige, ĉar estas mia unua fojo, kiam mi forveturas por 3 monatoj. Kaj ne al Budapeŝto, de kie mi facile rehejmiĝus, se io mankus, sed al la nordo de Germanio.<br />
<br />
<br />
<br />
<a name='more'></a>Nur la vojaĝo daŭras tutan tagon per trajno (nu, kun longa tempo por trajnoŝanĝo en Berlino). Fakte, mi daŭre ne sentas la pezon de mia decido, sed mi vere malfacile finpakis la valizon. Eterne la grumblo/grinco ("Mi ne voooolas finpaki!"), ĉar mi ŝajne ja malŝatas adiaŭi, eĉ se mi ne tiom emociiĝas dume. Eble poste, se mi alvenos al mia celo, plurcent kilometrojn de mia hejmo. De mia familio kaj miaj amikoj.<br />
<br />
Strange, ke tiom malfacilas: ke mi estis tre facile konvinkebla pri ne planata tranokto en mia fakstujmo (t. e. revido de amikoj & malpli da tempo hejme, por finpaki). Strange, ke mi dum unu jaro tiom ege ekŝatis loĝi en tiu ĉi komunumo: sed aliflanke, tute kompreneble, ja temas pri vera komunumo. Kie homoj zorgas, se vi ne bonfartas, kie oni demandas kaj klopodas helpi. Kie oni ne nur pri la malgravaj ĉiutagaĵoj parolas. Mi vere ĝojas esti parto de tiu ĉi afero, mi ĝojas pri la januara reveno kaj pri mia decido akndidatiĝi kaj translokiĝi ĉi tien.<br />
<br />
Konsolas min tamen, dorveturante, ke mi veturas al alia komunumo, kie oni - ŝajne - havas similan pensmanieron, intereson, aĝon. Mi vere scivolas, kiel estos: la loko, la homoj, kaj por mi - la rekomenco. Mi ja prezentiĝos al la plejparto kiel nova homo (krom la kunlaborantojn, kun kiuj mi jam leterumis), kaj tiaĵon mi lastan fojon antaŭ unu jaro faris. Estas do nova ŝanco, "blanka paĝo". Interese. Ni vidu, kiom la nuna mi malsamos (interkonatiĝante aŭ en ilia okulo) al tiu de antaŭ unu jaro. Aŭ de tiu, kiun unuan impreson vi havis.<br />
<br />
/Nu, tio estas tute alia afero, sed tiom strange kaj stulte, ke mi tamen skribu tion fine de mia skribaĉeto. La hungara kontrolisto ĵus venis kaj petis mian bileton - kaj akuzis min, ke mi ne akurate legis la informilon. Ĉar, laŭ li, la bileton kiun oni aĉetis per DB (Deutsche Bahn), nur tiu germana sistemo povas legi, li ne. Do mia bileto eĉ ne validas. Feliĉe, li tamen akceptis ĝin, kiam mi diris, ke mi ver legis la informilon, sed ne trovis tian averton en ĝi. Mi esperas, ke tiu feliĉo daŭros. Eble la papilio, kiu ripozis posttagmeze sur mia mano, estas signo por tio. :P Zelotu!/Sacihttp://www.blogger.com/profile/15783574829172808973noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5086707520685587763.post-86493216459374734372016-09-10T11:26:00.001-07:002016-09-10T11:26:14.788-07:00Es ist soweit...<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjECjuRdjRUHtpTnZX3JIq-VVthiUj_8H3_ERow43Tjy67upRii2ApsjF60Lb4Hf7EfbPUc4Phes-Be72-ISVI_OkLPuB2TS1ut-sLdic9C1O3Dt_0Y1ujdYyA4clgU0Gwq5ZrUGKs0YPI/s1600/WP_20160910_17_21_17_Pro.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="111" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjECjuRdjRUHtpTnZX3JIq-VVthiUj_8H3_ERow43Tjy67upRii2ApsjF60Lb4Hf7EfbPUc4Phes-Be72-ISVI_OkLPuB2TS1ut-sLdic9C1O3Dt_0Y1ujdYyA4clgU0Gwq5ZrUGKs0YPI/s200/WP_20160910_17_21_17_Pro.jpg" width="200" /></a>Szóval indulok. Nehéz volt rávennem magam, hogy befejezzem a pakolást, hogy bekerüljenek az utolsó ruhadarabok, szendvicsek, stb. Bár nem vagyok egy előre izgulós típus, talán azért nehéz ez, mert most mégiscsak 3 hónapra "itt hagyom a várost, ahol élek" - és főleg: az embereket, akikkel.<br />
<br />
<br />
<br />
<a name='more'></a><br /><br />
A családomat, a barátaimat. A szakkolit, ami több a bentlakásnál, több a szobatársaimnál. Egy olyan közeg, ahol mindig számíthatok arra, hogy figyelünk egymásra: észrevesszük, ha a másik nincs jól, megkérdezzük, mi a baja, próbáljuk felvidítani. Annyi empátia van ezen a fél folyosón, és ráadásul állandóan... (<a href="https://www.youtube.com/watch?v=eK9tXoUWt9w">"Hogy tudd: egy pohár víz mit ér, ahhoz hőség kell, ahhoz sivatag kell..."</a> Valahogy így.)<br />
<br />
Ilyen szempontból is örülök, hogy a farm, ahová már úton vagyok (!), szintén egy közösség. De közben nyilván tartok is tőle kicsit: legutóbb egy éve kerültem ennyire új közegbe (a szakkoliba), ahol már beilleszkedtem, és érzem is, hogy a helyemen vagyok. Most pedig ismét a nulláról indulok: tiszta lappal. Kíváncsi vagyok, hogy milyen érzés lesz majd; és mennyire lesz más az első benyomás rólam most, mint egy éve. (Bár persze ez utóbbiról is inkább sejtéseim vannak.)<br />
<br />
Az a furcsa, hogy a kissé hisztis utolsó nap ("Nem akarom befejezni a pakolááááást!") ellenére még mindig nem izgulok, igazából egyáltalán nem érzem a súlyát annak, hogy most 3 hónapra elmegyek. Talán majd ha odaértem. Addig is még sok minden van előttem: fél nap ezen a vonaton Berlinig, aztán talán egy találkozó egy ott lakó eszperantós (egyébként finn) ismerőssel vagy pár óra városnézés, végül pedig még két átszállás az esti megérkezésig.<br />
<br />
Addig is sok szeretettel küldöm neked, kedves olvasó, ezt a <a href="https://www.youtube.com/watch?v=qcKwM0fB2kM">csodálatos új dal</a>t. Azon kívül, hogy ez az aktuális Ohrenwurmom, egyben köszönök is neked minden együtt töltött időt & kívánok még sok hasonlót: most egy darabig nélkülem, aztán pedig remélhetőleg újra együtt. Köszi! :)Sacihttp://www.blogger.com/profile/15783574829172808973noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5086707520685587763.post-48122912283574516922016-09-05T06:53:00.002-07:002016-09-05T06:54:37.156-07:00"iris for / kun rompita kor' / al ajna eksterlando..."<br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjBwGWPXCRZOU8MZa9mtZgx94YZSPuSYB_zFqsWAhzA-htnM7dlYDy5y0emueYtKIeubeqR6l2i9BMWM84JmQNvI9xxx_q1BdHTyxxVMdYv8ToWrVSEf2U-4BfXlqrWAeESPq2TqzBccWo/s1600/train-947323_1920.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="125" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjBwGWPXCRZOU8MZa9mtZgx94YZSPuSYB_zFqsWAhzA-htnM7dlYDy5y0emueYtKIeubeqR6l2i9BMWM84JmQNvI9xxx_q1BdHTyxxVMdYv8ToWrVSEf2U-4BfXlqrWAeESPq2TqzBccWo/s200/train-947323_1920.jpg" width="200" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><a href="https://pixabay.com/hu/a-vonat-utas-p%C3%A1ly%C3%A1k-sz%C3%A1ll%C3%ADt%C3%A1s-947323/">fonto </a>de la bildo</td></tr>
</tbody></table>
<b>Ne </b>Petro, kun<br />
<b>Ne </b>tiom/tiel rompita koro al<br />
<b>Ne </b>ajna eksterlando.<br />
<br />
<br />
Krom tio la citaĵo estis klare perfekta elekto. Por la detaloj (kial ĝi tamen estis bona elekto) legu plu.<br />
<br />
<br />
<a name='more'></a><br />
<br />
Do, unue bone elekto, ĉar mi ŝatas <a href="https://www.youtube.com/watch?v=k5DK2vzX8zs">tiun ĉi kanton</a>. Pli serioze: eĉ se mi ne suferas pro disiĝo, mi jam estas sata de...<br />
<br />
<ul>
<li>kvin jara studado (ĉefe de miaj germanaj studoj, kiuj apenaŭ donis al ni ion utilan kaj/aŭ interesan);</li>
<li>"tro ĉiutaga" vivo;</li>
<li>Hungario - mi jam eĉ tute dekutimiĝis aŭskulti novaĵojn, ĉar ĉiu fojo nur donus novan kaŭzon por grumbli kaj vei;</li>
<li>plenŝtopita vivo: universitato + instruista staĝo + fakstujmo + volontulado en pluraj kampoj;</li>
<li>tro da Budapeŝto: bruo, malpuro ks.</li>
</ul>
<br />
Do, mi volis havi iom da aventuro, ion - por mi - ne kutiman. Malpli da <a href="http://sacejo.blogspot.hu/p/vort.html">onidevoj</a>, kaj pli da libereco, pli da sendependeco kaj propraj decidoj. Novan ĉirkaŭaĵon. Kaj, kompreneble, pli bone konatiĝi kun la germanan lingvo kaj kulturo.<br />
<br />
Certe ne estos ĉiam facile, sed mi vere sopiris iun ŝanĝon, ian paŭzon antaŭ ol fini miajn studojn. Des pli, ĉar pli bona lingvoscio signifas pli da memfido kaj tiel malpli da streĉo kaj laboro dum mia lasta, pli longa instruista staĝo. (Tiun staĝon mi faros dum la lasta semestro, printempe.)<br />
<br />
Cetere, la <a href="https://www.workaway.info/527774319858-de.html">farmo</a>, kiun mi elektis, ŝajnas vere perfekta loko por mi: komunumo de junuloj, eĉ infanoj, helpemaj kunordigantoj, granda bieno en belega naturo kaj kun tre diversaj laborkampoj. Mi ricevas senkostan tranokteblon, tagmanĝon kaj vifion. Fakte, mi ĝojas eĉ pri la fizika parto de la laboro, ĉar dum la studjaro ĉiam multe mankas al mi tiu agrabla laceco, kion mi sentas post sportumo aŭ tuttaga ekskurso.<br />
<br />
Certe ankaŭ tio motivas min, ke mi faru denove ion, kio puŝas min ekster mian komfortzonon. Ŝajne tio estis kaj estas mia projekto por la jaro 2016. Do esti for de mia lando por ĉ. 3 monatoj estos taŭga krono. Deziru sukceson! ;)Sacihttp://www.blogger.com/profile/15783574829172808973noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-5086707520685587763.post-29332425500374758612016-09-04T14:43:00.001-07:002016-09-05T05:15:16.406-07:00Világgá megyek, majd jövök<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEim_fTGWIe4DCxGhFEOnl6nw5KW6gbu-2XLkNPWWDcxKEhcwK2G2SC9U-tT8MjKGij0-aBuHBqTfn2x48NFwoPDdjuox34Ds3jsGfdiZJEzNhikqsoqIIEaJ-2RrexgpoUkBtSes7_1Q10/s1600/change-948024_1920.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img alt="" border="0" height="133" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEim_fTGWIe4DCxGhFEOnl6nw5KW6gbu-2XLkNPWWDcxKEhcwK2G2SC9U-tT8MjKGij0-aBuHBqTfn2x48NFwoPDdjuox34Ds3jsGfdiZJEzNhikqsoqIIEaJ-2RrexgpoUkBtSes7_1Q10/s200/change-948024_1920.jpg" title="Pont oda megyek. ;)" width="200" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">a kép <a href="https://pixabay.com/hu/v%C3%A1ltoz%C3%A1s-nyilak-felh%C5%91k-%C3%A9g-ir%C3%A1ny-948024/">forrása</a></td></tr>
</tbody></table>
Szóval hogy mi is ez a blog meg miért, erről lesz itt szó. <a href="http://www.catherynnemvalente.com/faq/">Catherynne M. Valente* ötlete nyomán</a> interjút készítek magammal, hátha így neked meg nekem is érdekesebb lesz, amit (részben) már valószínűleg úgyis tudunk.<br />
<span style="font-size: x-small;"><br /></span>
<span style="font-size: x-small;">* Valente annak a könyvnek a szerzője, amit valószínűleg a szakdolgozatomhoz is felhasználok: <a href="https://moly.hu/konyvek/catherynne-m-valente-a-lany-aki-korulhajozta-tunderfoldet">A lány, aki körülhajózta Tündérföldet</a>. Ez a modern fantasy - meg az írónője is - sok tekintetben lenyűgözött... de hogy miért is, arról inkább olvass a <a href="https://moly.hu/tagok/sarolta-bago">moly.hu-s</a> értékelésemben. És/Vagy vedd kézbe a regényt. Egyértelműen nem csak gyerekeknek szól. :)</span><br />
<a name='more'></a><br />
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><b><br /></b></span>
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><b>Világgá mész?!</b></span><br />
<br />
Olyasmi. Németországba, egy farmra - egészen északra, az Elba völgyébe. Hamburgtól 2 óra. Innen meg majdnem egy nap, mert vonattal megyek plusz átszállások pár helyen.<br />
<b><span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><br /></span></b>
<b><span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">Azt hittem, így öt év után most már végre befejezed az egyetemet. Mi ez a nagy kivándorlási hév?</span></b><br />
<br />
Épp azért megyek, mert öt éve itt koptatom a padot, de az utóbbi kettőben egy db (német) nyelvfejlesztésünk sem volt. Már csak fél évem van hátra a képzésből (szakdolgozat + tanítási hosszú gyakorlat), de ebbe úgy szeretnék belevágni, hogy magabiztosabb vagyok a nyelvtudásomat illetően. Ehhez meg kell egy kis anyanyelvi környezet. Egyébként pedig nem kivándorlás, csak kicsit világot látok. Legkésőbb január elején jövök haza, de talán már karácsony előtt kicsivel.<br />
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><b><br /></b></span>
<span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><b>És mért pont egy farmon fogsz gürizni? Csinálhatnál valami értelmesebbet is.</b></span><br />
<br />
Öt év alatt egészen megszerettem Budapestet, de azért hiányzik nagyon a vidék, a természet és - képzeld! - még a fizikai munka is. Szóval itt nekem jó lesz. Szerintem egy csomó mindent tanulhatok, ami most akár "feleslegesnek" tűnik majd, de később még jól jön. De nemcsak ezért volt szimpatikus a farm, hanem azért is, mert egy nagy közösségbe kerülök, a munkákat pedig kiscsoportban végezzük. Lesz alkalmam bőven beszélgetni.<br />
<br />
Meg a szakdogámmal is tudok majd foglalkozni, mert az estéim és a hétvégéim is szabadok. Ez nagyon fontos szempont nekem, ugyanis a hosszú gyakorlat mellett valószínűleg nem lesz majd túl sok időm és energiám rá, de szeretnék valami újat és minőségit alkotni. Gondolhatod, hogy a szakirodalomra meg az efféle alkotó munkára egy szakmai gyakorlat mellett se nagyon érnék rá... A tanítás tipikusan nem az a munka, amit a munkaidővel együtt ér véget. És nem akartam Erasmusra menni sem: egy csomó szervezés, bürokrácia, kreditelismertetés, plusz költségek és fél év (ami azt jelenti, hogy nem dönthetnék úgy, hogy januárban már itthon leszek és csak a szakdolgozatomra koncentrálok). Ezért kerestem valami kötetlenebb tevékenységet. Annak is örülök, hogy ennek az önkéntességnek köszönhetően most majd kisebb és/vagy másfajta felelősség hárul rám. Azt hiszem, most pont egy ilyen kis kitérőre van szükségem.<br />
<br />
<b><span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">Mit csinálsz, ha mégsem jön be ez a hely?</span></b><br />
<br />
Ezen majd aggódom akkor, ha esetleg nem jönne be. ;) De eddig nagyon ideálisnak tűnik. Sok fiatal felnőtt meg gyerek egy jóóó nagy farmon, csodás természeti környezetben, segítőkész koordinátorok - kár parázni. (Aki nem hiszi, <a href="https://www.workaway.info/527774319858-de.html">járjon utána</a>.) Legrosszabb esetben keresek egy másik önkénteskedési lehetőséget a közelben.<br />
<br />
<b><span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">Úgy tudom, lesz interneted. Akkor minek ez a blog?</span></b><br />
<br />
Hogy ne kelljen mindent tízszer elmesélnem a különböző barátoknak, családtagoknak, kedves ismerősöknek. És azért is, mert ugyan vifi, de elvileg időnként belassul, szóval nem tudom, mennyire tudunk majd skype-olni vagy ilyesmi.<br />
<b><span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><br /></span></b>
<b><span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">Ez az interjú kezd hosszúra nyúlni. Elmondod még gyorsan, hogy tulajdonképp mit is fogsz csinálni?</span></b><br />
<br />
Persze, és tényleg gyors leszek, mert fogalmam sincs. Na jó, persze vannak munkakörök, a tehénfejéstől a gyerekfelvigyázáson át a konyhai kisegítésig. Gondolom, előbb-utóbb mindenre sor kerül majd. De ennél többet egyelőre nem tudok.<br />
<b><span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><br /></span></b>
<b><span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">Várod már?</span></b><br />
<br />
Persze. De még nem vagyok "besózva": nem érzem, hogy ilyen közel van, hogy már csak pár napom van a <a href="https://www.youtube.com/watch?v=PIc2tS5asrI">nagy utazás</a>ig. :) Ez persze nem jelenti, hogy ne intézkednék (vonatjegyek, új bankkártya) vagy ne írnám már a listákat fejben meg papíron a pakoláshoz... Ha hiszed, ha nem, még a normális idejű lefekvéshez is próbálok visszaszokni, mert a farmon reggel 8-kor (!) kezdődik a munka. Szóval most el is búcsúzom.<br />
<b><span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><br /></span></b>
<b><span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">Vááárj, még egy utolsó kérdés! Mit üzensz az olvasóknak?</span></b><br />
<br />
Örüljenek, hogy egy időre megszabadulnak tőlem. :P Vagy, ha ez nem megy, legalább annak örüljenek, hogy én örülök ennek a farmeresdinek, hogy sok új tapasztalatot, élményt szerzek majd. Ne gondoljanak rám túl sokat (ne panaszkodjanak, ha nem írok nekik naponta a hogylétemről), és kívánjanak jó utat, ahogy most én is nekik<br />
<br />
jó éjt!Sacihttp://www.blogger.com/profile/15783574829172808973noreply@blogger.com2