Hol van a boldogság?

(Igen, ezek az én gumicsizmáim.
A lóheretenger pedig - a kép széle után is -
miden irányba folytatódik.)

 A héten valami egész váratlan dolog történt, habár tulajdonképpen számíthattam volna rá: a levélre, amelyet magamnak írtam, kerek egy éve. Most megérkezett (hála a szakkolis szemináriumvezetőnknek, aki postára adta!), a szüleim pedig továbbították a neten a szkennelt verziót... Itt olvasható a zanza és - leendő pedagógushoz méltó módon - némi reflexió.