Erre nem voltam felkészülve

Persze tudtam, hogy nehéz családi háttérből jön, hogy bántalmazták (fizikailag biztos, a többit meg nem tudni), hogy korábban megharapott egy-két nevelőt, és hogy elég mélyen ül benne a nőgyűlölet. És igen, egyszer már hozzám vágott egy széket (szerencsére semmi bajom nem lett), ilyen „kis” intermezzók már nem leptek meg. Azt is tudtam és tapasztaltam, hogy nem igazán fér hozzá a saját érzéseihez, hogy nem tudná megmondani, mitől olyan zaklatott éppen – és ezért általában nem is kommunikálja az ilyesmit, neked kell észrevenni. De azt is tudtam, hogy alapvetően kedvel, voltak már eredmények és előrelépések (még ha nem is tartósak). És azt hittem – és éltek meg vele –, hogy ha az ember hagy neki elég mozgásteret, akkor ki tud lépni az ilyen feszült helyzetekből, ha nem is időben. És nem hittem volna, hogy idáig fajul a helyzet.

Mindennapok (hu)

Nagyon rég nem jelentkeztem, több okból... Egyrészt idén elég gyakran beszélek a barátaimmal és a családommal, mert most sokkal jobban hiányoznak. Így kicsit feleslegesnek tűnt rendszeresen írni. A "célközönség" többsége úgyis tud rólam ezt-azt. Másrészt meg nehéz rávenni magam, hogy leüljek és még írjak is arról, amiről egy ideje egyébként rendszeresen írok magamnak.

Most mégis úgy érzem, hogy szükségem van erre a kis nyilvánosságra,

Scheiße passiert, avagy: lesz még rosszabb! (lett) (hu)

Egyszer fent, egyszer lent, de itt és mostanában inkább lent. Kis betekintő a tanítással kapcsolatos kihívásokba.